Szülők, akik nagyon várták a gyermeket aztán születése után hatalmas nehézségeket tapasztalnak, mi történt?

Kedves első! Nagyon sajnálom, ami veletek történik. Emellett az én problémám eltörpül... de azért leírom, hogy milyen nehéz tud lenni egy átlagos gyerekkel is...

Jelenleg azzal küzdünk, hogy nem bír aludni a babám, amikor jön az alvás ideje csak sír, ha sikerül lenyugtatni, akkor kb tíz percet alszik abban a pózban ahogy lenyugtattam, majd kel fel. Csak akkor tudok bármit csinálni ha hagyom sírni. Ezt nem szeretem.

Persze tudtam, hogy nehéz lesz, de azért mindenki reménykedik, hogy egy három óránként evő, közben két órákat alvó gyereke lesz, aztán jól pofáraesik... :) nekem egyelőre ennyi problémám van, éjjel tudunk aludni vagy 5 órát is, megtanultam ezzel élni :D hat hetes lesz hétfőn. ja és egy-két óránként szopizik, a szoptatás még mindig nem nagyon megy, most próbálom leszoktatni a bimbóvédőről, de egy kicsit még így is fáj, szóval csak reménykedek, hogy idővel ügyesebb lesz.

Viszont az tény, hogy kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond, tehát egy cseppet sem esek abba a hitbe, hogy később jobb lesz... MÁS LESZ. más problémákkal.

sokszor kiakadok, pedig azt hittem, hogy türelmes szülő leszek aki minden pillanatban imádja a babáját (persze imádom, amikor sír akkor pedig sajnálom is, de sokszor már engem idegesít fel, hogy nem képes lenyugodni, és így még inkább idegesek vagyunk mindketten).

Ennek ellenére egy pillanatra se bántam meg ezt az egészet, bár a szülést kihagytam volna szívesen...

Az én babámnak szüléskor sérült a válla, mert elakadt a medencémben. És császármetszés helyett inkább kipréselték belőlem.

Emiatt nagyon nehéz volt az első 1 év, mert mozgásfejlődésben nagyon le volt maradva, hiába a korai fejlesztés.

Nagyon sokat sírt, 8 hónapig szinte csak a kezemben/ölemben volt el.

Nem tudott hason aludni. Így nagyon keveset és felszíneseket aludt. Nappal szinte semmit. Éjszaka 40 percenként ébredt.

8 hónaposan kezdett forogni és 13 hónaposan tanult meg ülni. Na innentől lett könnyebb az élet. Most 17 hónapos és 1 hónapja kezdett járni.

Koraszülött lett a fiam. Erre ugye senki nem készül tudatosan, szóval ez már önmagában egy nehéz kezdet szülőnek és babának is.

Utána dévény tornán hallgatni ahogy üvölt, de muszáj mert szükség van rá.

Extrém hasfájós is volt szóval mondhatjuk hogy az első 3 hónapra alig emlékszem mert olyan keveset aludtam. De tudom hogy szörnyen éreztem magam, úgy éreztem én vagyok a világ legrosszabb anyukája, mert képtelen vagyok rajta segíteni és hogy nem csupa boldogságnak élem meg hogy gyerekem született. Hanem azt éreztem hogy "Bakker kellett ez nekem, tényleg?". De később mikor kinőtte a hasfájást akkor rájöttem hogy ezek a gondolatok csak a fáradtság miatt voltak.

De persze onnantól se volt könnyű. Nehéz természet volt, és állandóan igényelt engem. Most sincs másképp csak már nagyobb és így sokkal könnyebb, mert sok mindenbe bevonható, pl teregetes, mosógép indítás stb. Viszont a dackorszak még előttünk, és már előre félek mert így is vasakarata van.

És tényleg minden nehézség mellett mikor bohóckodik, hogy nevessek, vagy új dolgot tanul az egy csoda és az ember szíve szó szerint szét durran a büszkeségtől. Soha előtte nem éreztem ilyet, viszont valóban életem legnehezebb feladata ő most nekem.

Na csajok!

Az én első szülötte iszonyat rossz alvó volt! Se éjjel se nappal nem aludt.

Azt mondta anyukám, majd ha nem fáj a hasa jobb lesz.. Reménykedtem =nem lett jobb

Majd ha tud ülni, jobb lesz.. =nem lett

Majd ha eljár jobban alszik.. =nem!

Majd ha ovis lesz.. Akkor se aludt éjjel!

Majd ha kamaszodik.. Bingó 🤭😁😁😁

Szóval kitartást!

Még lett két tesója is és mégis itt vagyok.

Megszépülnek a nehézségek ahogy telik az idő! Ha vissza gondoltok majd azt mondjátok bárcsak kicsik lennének még 🙂

Hát, hittem ilyen dolgokat, hogy a gyerek kiságyban alszik, meg a szoptatás az etetés, meg hogy néhány hónap alatt atalusszak az éjszakát, meg hogy én majd következetes leszek és az működni fog mint nevelési elv.

Aztán lett egy gyerekem, és még tanultam, hogy a gyerekek nem kicsi gépek meg nem kicsi felnőttek, egészen máshogy működnek, másra van szükségük, és nem a következetes szigor hozzá a legjobb eredményt. Ja meg miután 9 hónapot bennem töltött, most se akar egy másik agybanaludni, és a cici hónapokig, hanem évekig a minden. De én idomultam, viszonylag könnyen, így nincsenek nagy küzdelmek. Alkalmazkodom és engedek, humorral és kedvesseggel viszonyulok ennek a pici lénynek (azóta már van 2. Is) az igényeihez, és így egész jól működik a dolog. Ha ragaszkodnek ahhoz a képhez, ami a fejemben volt a gyerekekről, akkor nagyon szenvednenk.