Mit csináljak, szóljak vagy ne a szomszédnak?

Hű, én egyszer feltettem egy hasonló kérdést itt, remélem, nem kapsz olyan válaszokat, mint én anno.

Nem részletezem a mi problémánkat, a lényeg ugyanez volt, hogy az addig jó alvó babánkat minden este és éjjel felkeltette a felettünk lakó nő. Tűrtem egy darabig, aztán egyszer elszakadt a cérna. De normálisan, és udvariasan megkértem, hogy legyen ránk tekintettel. Nem mondom, hogy 100%-ban megjavult a helyzet, de sokkal jobb. Szóval én ha ismét ilyen helyzetbe kerülnék, megint szólnék. A lényeg, hogy (először) kedvesen, udvariasan, még ha a pokolba kívánod is. :)

A régi lakásban borzalmas szomszédaink voltak, egy nő, három gyerekkel, akik sokszor éjfélig vagy ordítva játszottak, vagy verekedtek, az anyjukat meg nem különösebben érdekelte. Amikor beköltöztek, három napig próbáltam türelmes lenni, gondoltam még csomagolnak, pakolnak, azért van zaj, de amikor három nap után is éjfélig ment a dübörgés, akkor felmentem szólni, hogy ha lehet, ezt nappal intézzék, mert se a gyerek, se mi nem tudunk így aludni. Ezt udvariasan, kedvesen mondtam, de nem lett semmi hatása, csak annyit mondott a nő, hogy majd visszafogják magukat. A legszebb az volt, amikor hajnali kettőkör arra ébredtem, hogy valami iszonyat nagyot puffant felettem, mintha bontanák a házat, aztán éktelen üvöltözés. Na nálam itt szakadt el a cérna, felmentem szólni, hogy ilyet nem lehet egy társasházban csinálni. Akkor derült ki, hogy a nő egyik eszement gyereke felborított egy nagyszekrényt.

Sajnos a többszöri szólással csak azt értem el, hogy a három kölyök elkezdett mindenféle ragadós folyadékot önteni az erkélyünk korlátjára, és az anyjuk csak röhögött rajta, ez volt a fő hobbijuk, hetente eljátszották, aztán letagadták.

Nagyon nem tudtam velük mit csinálni, csak elkönyveltem magamban, hogy tirpákék laknak fölöttünk.

Szerencsére már nem ott lakunk :) Túlzás lenne azt mondani, hogy miattuk volt a költözés, de örültem, hogy megszabadultunk tőlük.