Miért nem lehet nemet mondani ételre?

Érdekes, de én ezt nem tapasztaltam. Azt a részét igen, hogy csak pl. a sültkrumplit eszi meg, és akkor minden nap azt kap, mert legalább eszik valamit... Ez szerintem is rémes. Az én lányom is borzasztó rossz evő, és nagyon vékonyka, de nagyon odafigyelünk, mit ehet. Inkább minél változatosabb és egészséges ételekkel kínálom, egyszerre csak egyfélével (mert olyan is van, aki főz ötfélét, csak megeszi valamelyiket), és étkezések között nassolni csak gyümölcsöt vagy bulátát kap, vizet iszik. Mondjuk még csak 1.5 éves lesz, de igyekszem ragaszkodni ehez.

Amin én elképedtem, van egy ismerős anyuka, aki azon volt kiakadva, hogy a 3 éves lánya szerinte kövér, és diétáztatta. Ez a másik véglet.

Manapság én is sok szülőnél látom ezt a viselkedést, de én gyerekkoromban sosem tapasztaltam ilyet. Kiskoromban sosem kaptunk csipszet, édességet pedig csak akkor, ha valami ünnep volt, vagy ha vendég jött és az hozott nekünk csokit. Sütiből amíg volt, addig azt lehetett enni, de mértékkel, anyukám adagolta, egyrészt hogy maradjon másnapra is, másrészt gondolom azért is, hogy ne azzal lakjunk jól. Amikor öcsémmel már iskolások voltunk, szokásba jött, hogy apuval felváltva megyünk a heti bevásárlásra, és egy valamit kérhettünk (persze az otthonmaradtnak is vinni kellett), ez kezdetben valami csoki volt, később csipsz. De heti egyszer, nem többször. Amikor már zsebpénzt kaptunk, a szüleink nem szóltak bele, hogy mit veszünk rajta, mármint nem tiltották meg, hogy olyat vegyünk, amit szeretnénk, de ha nem tetszett nekik, akkor annak hangot adtak. Eleinte szórtuk a pénzt nasira, kólára, később a saját kárunkon megtanultuk, hogy jobb félretenni és értelmes dolgot venni belőle.

Én a fiamat is erre szeretném nevelni. Tudom, hogy imádja a csokit, de azért nem kap minden alkalommal. Ha boltba megyünk, általában veszek neki valami finomságot, de inkább joghurtot, sokkal ritkább, hogy csokit vagy kekszet. Két étkezés között sincs nassolás, ha édességet akarok neki adni, azt uzsonnára kapja. Ez általában puding, sütemény, stb. De nem rendszeresen.

Nekem még kicsi a lányom, 14 hónapos, de sajna már megtapasztalhattuk, milyen "marslakók" vagyunk.

Mert

- a gyereknek natúr bulátát adok, nem sós pufit (vagy mit),

- a tej bevezetése nálunk a kefirrel és natúr joghurttal kezdődik és nem a túró rudival és tejszelettel,

- a gyümölcsjoghurt nálunk valódi gyümölccsel és natúr joghurttal készül, nem bolti "ízű"-t veszünk,

- nem hiszem, hogy 9 hónaposan eperlekváros császármorzsa a megfelelő ebéd egy gyereknek,

- megelőzöm a betegséget és nem kezelem (ha lehet),

és még sorolhatnám, hosszan.

És nem hiszik el, hogy a gyerekem az első perctől semmilyen bébiételt nem volt hajlandó megenni, csak amit én főztem. Mondjuk én kóstoltam mindet, egyenízű mind és nem hasonlítanak a természetes ízekhez.

A keresztfiamék már nagyok, tizenévesek és legutóbb a boltban mondtam,, vegyünk valamit. Szegény nem járt jól, mert a következő volt a kívánságlista:

Chips - nem kapott, mert ha az olajos krumpli sipp-supp megavasodik, akkor ebbe mit tettek, hogy hónapokig eláll (és mennyit)?

Gumicukor - elmeséltem neki, mi van benne, mondta, hogy ilyen alapon durva túlzással, de bemehet a sarki gumishoz abroncsot nyalogatni.

Mittudoménmilyen csoki: végül ez nyert.

Szegény nem volt boldog, de próbáltam érvelni, hogy ha mi nem veszünk, mert nem jó, akkor neki miért vennénk, mert neki is jót akarunk. Dehát az anyjuk nem ilyen...

És családi összejöveteleken én vagyok a mumus, mert a gyerekemnek 10 hónaposan nem adtam még gulyást.

Csak mosolyognak, amikor arról beszélünk a férjemmel, hogy milyen sok műanyagot és halott élelmiszert etetnek meg velünk és hasonlókról (ez a munkánk része amúgy is).

Én nem hiszem, hogy attól kevesebb lenne a gyerekem, mert nem bolti csokit kap, hanem házi sütit, amit a nagyik nagy !) gondossággal és szeretettel készítenek. Ennek értéke van, a boltinak meg nincs.

"vagy ami még rosszabb, legalább ezt egye..."

Ennél nincs rosszabb. Szerintem minden szokás kérdése. Nálunk a gyerek asztalnál evett az első perctől, ölben vagy székben, ha kicsit volt, akkor pihenőszékben a konyhaasztalon, de a konyhában. És többnyire velünk. Amikor csak lehet. Sosem volt baj az étvágyával, de nasit sosem kapott, mostanában viszünk magunkkal bulátát, hogy ha kicsúszunk az időből, akkor hazáig kibírja vele. És egy ideje, ha éhes, a konyhában húzgálja az etetőszékét...

ÉS tudod kedves Kérdező, mitől tudok még kiborulni? Amikor a saját testvérem (neki is hasonló korú kisgyereke van) kérésem ellenére sós pufit ad a gyerekemnek halmozva azzal, hogy direkt szóltam, hogy ebéd előtt (20 perc múlva ettünk volna) nincs nasi, mert nem fog enni a gyerek. És a hátam mögött volt képe odaadni neki. És még jól szórakozott a mérgemen. Persze, hogy nem evett a gyerek, mert ő is, meg a másik gyerek is ezzel lakott jól.

Remélem azért a kérdésedre is válaszoltam, köszönöm, hogy kiírtad, és bocs, ha nagyon hosszú lettem.

Chips, csoki, cukor nálunk sincs. Szerencsére a 2 éves lányom nem is igényli ezeket, így elég egyszerű a dolog. Ebéd után, ha kér (és éppen van otthon), desszertnek kaphat túró rudit, más édességet, kekszet úgysem eszik.

Sima ropi elő szokott kerülni utazáskor praktikus okokból: a hosszabb utazások alatt így tovább van nyugalom.

Mi is tudatosan odafigyelünk arra, hogy mit, mikor eszik nagy bánatomra viszont alig megy be valami gyümölcs. Mindig kínálom, kipróbáltam már mindent, de sajnos nem megy.

Ebből kiindulva gondolom azt, hogy jól evő, jó étvágyú gyerek szüleinek könnyű elítélni azt, akinek a gyereke csak pl. a sült krumplit hajlandó megenni. Persze tudom nevelés kérdése is az egész, de be kell látni, hogy vannak gyerekek, akik alapból nagyon rossz étvágyúak és örül a szülő, hogy valamit végre jó étvággyal elfogyaszt a gyerek.

Utolsóval maximálisan egyetértek.

Igaz, az én lányom általában véve jó evő (bár a gyümi nálunk is gond, de sikerül belecsempésznem valamilyen ételbe), de volt olyan időszaka, amikor semmit, de szó szerint semmit volt hajlandó enni túró rudin kívül.

3-4 napig csak azt evett, de aztán megunta és azóta egy falat sem megy le belőle a torkán.

Vannak időszakok, amikor egyszerűen nem lehet mit csinálni és szerintem ez nem csak nevelés kérdése. Olyankor meg örül a szülő, ha valamit is eszik a gyerek.

És az sem igaz, hogy ha majd megéhezik, megeszik bármit, amit elé raksz - legalábbis nálunk nem így volt... Sőt, csináltam mindenféle vicces formákat kajából, próbáltam játékosan megetetni, nem ment...

Ettől függetlenül én sem tömöm a 14 hónapos lányomat édességgel meg chips-szel. Csak akkor kap nasit, ha rendesen evett ebédet, vacsorát, akármit. Tőlünk is ezt látja, ez lesz majd a természetes neki.