Szülők, ti hogyan fogadjátok, ha valaki beleszól a nevelési módszeretekbe?

Elöször is, attól, hogy valaki nem ért VELED egyet, még nem "csürhebanda"!

Másodszor, egy ÉRTELMES ember meghallgatja mások véleményét is és elgondolkodik azon, amit hallott.

Harmadszor egy kamasz esetében az ilyen "büntetés" nem ér semmit, a legtöbb esetben éppen ellenkezö hatása lesz!

Negyedszer egy-két rossz jegy bárkivel elöfordul, ha ebböl cirkoszt csinál a szülö, akkor azzal csak elmérgesíti a helyzetet.

Mindezt nem 20 évesként írom, hanem 65 éves, négy, diplomás gyerek anyjaként, és úgy, hogy soha nem tiltottal el egyiket sem semmitöl, ha véletlen rossz jegyet kaptak.

Két teljesen különàlló kérdés.

1. Rossz jegyet én se büntetnék, főleg nem lennék dühös, próbàlnám az okát kideríteni. Gèptől akkor tiltanám max el, ha a gèpfüggőség okozná a rosdz jegyeket, de akkor se teljesen és nem két hétre.

2. Nem szeretem ezt a beleszólogatást. De minden témában ez megy, és egy felnőtt ember jó ha meg tudja magát védeni normálisan, és nem 'kiakad'.

A többieknek nyilván érdekes volt a téma, kiszínezte a napot és örültek, hogy okoskodhatnak. Amúgy ezért nem kell túl sokat beszélgetni a kollégákkal.

A csürhebandán nekem is megakadt a szemem.

Attól még, hogy valaki elmondja mi a véleménye vagy náluk hogy van/volt, azzal nem szól bele a gyereknevelésbe.

"Vannak 20 éves taknyosok, akik azt hiszik tudják, mi jó a gyerekeknek."

Pont annyira tudhatják, hogy mi a jó egy idegen gyereknek, mint más. Vagyis semennyire.

Feltételezzük, hogy a szülő ismeri annyira a gyerekét, hogy tudja mi a jó nevelési eszköz nála.

A rossz jegy oka kérdés. Nem tanult, nem érdekelte, vagy esetleg nem értette, nem kapott elég segítséget? Bár töri, irodalom esetén azért valószínű inkább a nem tanulás, mint mondjuk egy matek vagy egy angolnál.

Hogy ki hogy nevel gyereket, abba én nem szoktam beleszólni, de leginkább nem is mesélem el másoknak, mivel amit leírsz az teljesen általános jelenség ma Magyarországon. Ha bünteted, az a baj, ha nem bünteted az a baj. Én már nem mondok véleményt és nem is kérek mások véleményéből. Arról nem beszélve, hogy minden gyerek más, ami az egyiknél bejön, a másiknál nem. Sokan azt hiszik, mert nekik is van gyerekük, attól már szakértők, pedig nincs két egyforma gyerek.

"Mondták neki, hogy ők is kaptak néha ketteseket, mégis egyetemisták és jó tanulók, mégse büntették meg őket soha érte."

Még az sem biztos, hogy nincs igazuk...

Engem még a négyesekért is megvertek, ezzel a fantasztikus neveléssel azt érték el a szüleim, hogy felnőttkoromban próbáltam bepótolni, ami kimaradt a szar gyerekkorom miatt, emiatt 2 egyetemet is otthagytam, elrontottam az életemet. Most próbálom rendbehozni, jókora lemaradással.

Nem gondolkozhatsz mindig a gyereked helyett. Neki kell felelősséget vállalnia a saját életéért, mert hiába akarod megóvni mindentől, felnőttkorában már nem fogsz tudni helyette cselekedni, gondolkozni, helytállni a munkahelyén, stb. Ez az ő dolga lesz.

Ezt tudom, hogy nehéz megérteni, de a saját siralmas példámból tanultam meg, hogy mennyire igaz (és talán a szüleim is).

"ha kettest hoz haza, az életben nem fog leérettségizni (szerintünk)"

Fiam annak idején egy időben sorozatban hozta haza az EGYESEKET matekból, mert lusta volt házit írni. 90% fölötti matekérettségit írt... Több tárgyból is eljátszotta ezt akoriban. Viszont soha nem bukott meg, az érettségi bizonyítványa meg színjeles.

Szóval a fenti állítás úgy hülyeség, ahogy van.

Attól függ, milyen stílusban és mit kapok tanácsként. Hogy a kérdésre válaszoljak.

De nekem sem tetszik a gondolatmeneted. Egybecseng a 20 éves kollégákról alkotott véleményetek a fiával való bánásmóddal.

Ettől függetlenül lehet jó döntés is az eltiltás, ha ráfüggött a gyerek a gépre és ez látszik már a tanulmányain. De ez ki sem derül a szövegedből.