Mit tegyek ha a három éves kislányom azt mondogatja hogy fiú?

Szerintem nem feltétlenül kell "megijedni". Lehet, hogy nemi szerepek szempontjából fiúsnak mondott dolgok tetszenek neki, játékok, színek, mesék stb, a lányos dolgok pedig nem, ezért ebből kiindulva úgy definiálta magát, mint fiút. Azt szeretem, mint a fiúk = fiú vagyok alapon. Az óvodás korosztálynál gyakori, hogy mivel a klasszikus sémákban gondolkoznak, ezért egy inkább autózni, mint babázni szerető lányt a többi lány a fiú csoporttagokkal vesz egy kalap alá, a fiúk is inkább maguk közül valónak tekintik, mint lánynak. Ugyanezt levezetheti önmagára vonatkozóan is.

Azt meg engedjük már el, kedves válaszolók, hogy a gyerek buta, és összevissza beszél csak azért, mert kicsi! Csak máshogy gondolkozik, mint egy felnőtt, és ezt meg kell fejteni.

Mióta mondogatja?

Mondd meg neki, hogy téved, lány, ami abból is látszik, hogy szoknyái vannak, rózsaszín dzsekije, masni a hajában, stb. Ne aggódd túl, de igenis neveld lánynak már most, ne csak majd évek múlva foglalkozz a témával.

Egyrészt az hülyeség, hoyg azért lány, mert rózsaszín cuccai vannak, szoknyája, meg masni a hajában.

Sem nekem, sem egyik lányomnak sem volt soha semmi rószaszín akármije, szoknyát csak akkor hordtunk, ha muszáj volt, a masni meg elege szóba sem jöhetett, ennek "ellenére" egyikünknek sincs semmi baja azzal, hogy mi a neme.

A kérdezö akkkor teszi a legjobban, ha nem csinál ügyet az egészböl, teljesen normális, ha a gyerek néha olyat mond, ami tévedés.

Én ilyen idösen azért akartam fiú lenni, mert tetszett, hogy ök állva tudnak pisilni. A legtöbb ilyen megnyilánulás mögött hasonló apróság van, ezt felfújni nem jó ötlet, ezzel csak tematizálsz egy játékos ötletet.