Van aki házasként is egyedülálló szülőnek érzi magát?

Jelen. Férjem a hét összes napján dolgozik. Saját vállalkozás, nem fix munkarend. Hol többet, hol kevesebbet dolgozik; de inkább többet. Egy nap folyamán 80-90%-ban én vagyok a gyerekünkkel. Kisvárosban élünk, szülői segítség nincs, mondjuk nekem legalább jogsim, autóm van, így tudunk menni.

Gyerekek között is úgy van a kislányom, hogy napi 2x viszem a játszóra, és ott találkozik gyerekekkel. Még kicsi (1,5 éves), úgyhogy sokkal több, komolyabb program még nem merült fel. Babaúszásra jártam Vele, időnként elviszem az usziba most is. Kb. ennyi. Egyelőre ez az állapot inkább nekem rossz, mert alig beszélek felnőttekkel, normális dolgokról.

Mi is szeretnénk még gyermeket. Majd megoldom valahogy akkor is...

Legyen jogsid.

Legyen autó, amivel viheted a gyerekeket. Persze meg lehet lenni nélküle, de vidéken, ahol másik városban van ovi, iskola azért nehézkesebb buszozni két, három kisgyerekkel, mint autóval.

Ez döntés kérdése, azt gondolom. A lehetőség adott neked is, hogy változtass a jelenlegi kiszolgáltatott helyzeteden.

Pl. én. Akkor is én foglalkozok a gyerekkel, és a körülötte való tennivalókkal, ha a férjem itthon van.

Nincs türelme a 4 éves hisztis gyerekhez. Sőt, ha a gyerek hisztizik, a férjem is nekiáll hisztizni... Érett gondolkodásra vall, ugye?

Pedig 3 gyereket akart, mert ők 3an vannak testvérek. Aha, persze.. 1 gyerek után meggondolta magát.

A gyerek tartós gyógyszerére, amit a májára szed, legalább egy évig azt hitte, hogy a veséjére kell. Ennyit erről. Pedig ő is mindig ott volt a kórházban velünk.

Sajnos, mint kiderült, a férjemnek csak a saját családja a fontos (szülők, testvérek). Csak akkor segít valamit is nekem itthon, ha jönnek látogatóba a rokonai.

Sokszor gondolok arra, hogy tulajdonképpen házasságon belül is egyedül nevelem a gyereket. Én feküdtem már 7x a gyerekkel a kórházban, én voltam ott a műtétnél - egy nap szabit nem vett ki emiatt, pedig akkor a lányunk még csak 7 hónapos volt. Inni nem tudtam elmozdulni mellőle fél napig az intenzíven...

Jelen. Vinni sose tudja, hozni se nagyon. Az a baj, hogy ha van munka, hajnaltól estig ott kell lennie. Általában délben még visznek nekik, szóval 1-2 óra körül tudja meg, hogy mikor tud hazajönni. Más nem csinálja a cégnél, amit ő, és mindig másnapra késznek kell lennie, így nem lehet otthagyni (fogtechnikus). Szóval még egy továbbkézésre sem tudok elmenni, mert mi van, ha nem végez 4-ig és nem tud menni a lányért?! Tudom, hogy nem tehet róla, mégis nagyon nagyon rossz, hogy ilyen szinten nem lehet számolni vele... Nagyszülők 50km-re, ők is dolgoznak még.

Nálunk 80%-ban ez az oka, hogy nem szeretnék több gyereket.

(pont pár napja mondtam neki amúgy, hogy ha a férfiak maradnának otthon a gyerekkel, nem menne dolgozni, én simán szülnék mégegyet, mert problémamentes terhességem és császárom volt, és jó lenne egy tesó, de ebben a mostani felállásban kizárt...)

Én régebben így voltam. Nagyon sokat dolgozott a férjem, és tervezni sem tudtam vele, mert állandóan közbejöhetett valami. Nagyjából mindent egyedül oldottam meg, illetve néha a szüleim segítségével, de ők is dolgoztak. Mindig kitaláltam valamit, nem unatkozott a fiam, de nehéz volt azért.

Most egyéni vállalkozó a férjem. Sokat dolgozik, van, hogy hétvégén vagy éjjel is, de legalább tudunk egyeztetni, nem más osztja be az idejét. Ég és föld a különbség.