Mi szép van a gyerekvállalásban?

A gyerekem a legcsodálatosabb dolog az életemben! Soha senkit sem szerettem még ennyire, de az a szeretet, amit Tőle kapok... az túlmegy minden korábbn általam elképzelhetőn!

Ezt nem lehet szavakban kifejezni. Tényleg érezni kell.

De csak azok érezhetik ezt, akik önzetlenül félre tudják Önmagukat tenni, mert egy gyermek sok lemondással, megalkuvással jár. Nem megy olyan könnyen már minden, mint előtte. Aki inkább egocentrikus beállítottságú, az mindig úgy fogja érezni, hogy a gyerek beletenyerelt az életébe, és észre sem veszi, hogy közben mennyi mindent kap tőle.

Persze nem kell teljesen feladnia magát egyetlen anyának sem. Létezik ebben is arany középút, de van, akinek ez is kevés.

Kérdező, gondolom azért kapta fel a vizet kettes válaszoló, mert hetente van ilyen kérdésnek álcázott provokáció, aminek úgyis az a vége hogy a gyereket nem akarók jól kifejtik, hogy a gyerekvállalásban minden pocsék, hülye aki erre vágyik, aki meg őszintén leírja neki mi szép benne azt meg nullára pontozzák.

És a "legszebb" az egészben, hogy ez itt a gyerekvállalás topik, gőzöm nincs miért kell ezt itt csinálni folyton.

A kérdésedre meg nincs válasz. Miért jó? Hát ha te nem vágysz rá, akkor neked semmiért nem jó. Ezt az ember vagy érzi, hogy vágyik rá vagy nem.

Kivétel ez alól pár csökkentett értelmi képességű akik soha nem akartak de azért leszültek vagy kettőt, legyen kikből érzelmi nyomorékot nevelni. (Itt is van egy ilyen válaszoló, aki büszkén haknizik ezzel).

Szóval, nézz magadba te mire vágysz és cselekedj aszerint. Igaza volt a korábbi válaszolónak ez NEM KÖTELEZŐ, de épp ezért foglalkozni sem kötelező vele. Én sem tudom mi a jó a kígyó tartásba, de nem is zaklatok vele embereket sehol.

Mindennek van jó és rossz időszaka.

A párkapcsolat sem olyan, mintha mindig felhőkön csücsülnél.

Én imádok a gyerekekkel kirándulni, de utálok éjszakázni.

Szeretek velük összebújni, de nem szeretek rendet rakni utánuk.

Szeretem, ha van élet körülöttem, de kiborító tud lenni, hogy fél percig sem tud csendben maradni.

Szerintem csak tőled függ, hogy a jóra vagy a rosszra helyezed a hangsúlyt.

Azok a pillanatok mikor buszkevagy ra mikor boldog vagy tole

Az elso mosolyatol az elso lepesetol a jo bizonyitvanytol es mikor megkoszoni h te vagy az anyukaja

Anyukám mondta, hogy igazából az a szép, mikor már felnő és büszke az ember, hogy a gyerekéből értékes, normális, egészséges lelkű felnőtt lett, célokkal, tisztességes munkával, tanulmányi eredményekkel, stb.

Én mondjuk nem szeretnék gyereket, de ezt a részét meg tudom érteni valahol. Az ilyen gejl dolgokat, hogy "érezni kell, mikor odabújik" annyira nem érzem át. Szerintem a gyerek nem szeretetpótlék. Hanem egy hivatás felnevelni és csak annak kéne rá vállalkoznia, aki alkalmas és tényleg ezt szeretné.