Anyák, akkor is szakítanátok a párotokkal ha az apához kerülne a gyerek?

"Azok az "apák" szokták csak "elveszíteni" a gyerekeiket, akik nem is tartanak igényt rájuk és csak a külvilágnak adják elő a szegény szerencsétlent."

Akkor mondom az ellenpéldát. Férjem elveszítette a gyerekeit, akiket kéthetente lát és múltkor mikor a két hét között is el akarta vinni őket, közölték a gyerekek, hogy de hát múlt héten voltunk. A kezdetekben kb 10-12 napot töltöttünk együtt. Ám annyira más életük volt ott meg itt, plusz az anyjuk és az ő új párja (akivel megcsalta) mindent megtett azért, hogy ne akarjanak jönni. Csak hogy érzékeltessem: A kicsi olyan szinten anyamatrica most 8 évesen is, hogy a saját lakásukban nem mer egyedül, az anyja nélkül felmenni az emeletre. (Régebben még rosszabb volt) A nagyobbik, a 12 éves meg már szarik bele, hogy az apjával legyen. Ő a haverokkal akar lenni meg naphosszat telefonozni meg számítógépezni. Nálunk ezt nem lehetett korlátlanul. Otthon lehet. Persze, hogy otthon akar maradni, ahelyett hogy jönne, mert kényelmes.

Tehát nem minden fekete és fehér. A férjemnek nagyon is lenne igénye rá, hogy a gyerekeivel legyen. Ám bele kellett törődnie, hogy nincs rá akkora igény, mint ő gondolta. Ezen kívül, aki nem ismeri őt és mondjuk csak ezt olvassa, azt gondolhatja hogy nem jó apa és ezért történt mindez. A világ legjobb apája lenne, ha a körülmények másképp alakulnak és az exe minimálisan csak, de segít ezt átvészelni, ahelyett hogy direkt saraz.

És igen egy kapcsolat elrontásához két ember kell. Csak mi van, ha kommunikáció már csak akkor van, amikor a folyamat visszafordíthatalan, merta másik megbeszélés nélkül eldöntötte, hogy ennyi.

Ezek sokkal összetettebb dolgok, mint hogy bárki két mondatban ítéletet mondhasson két másik ember kapcsolata felett.

És hogy a kérdésre is válaszoljak.

Előbb beszélnénk a problémákról minthogy odakerüljünk, hogy már nem bírjuk. De ha tételezzük fel, hogy kilátástalannak ítélném a kapcsolatot, csak a gyerek miatt nem maradnék benne.

Ha egy gyereknek és egy szülőnek valódi kapcsolata van, nem fog megvesztegetésnek bedőlni. Anya vagyok, ha a gyerekem egész nap cukrot ehetne és mesét nézhetne, akkor is hiányoznék neki, ha nem is pár óra vagy egy nap után, de lefekvéskor vagy reggel eszébe jutnék, az biztos.

Én is jobban szerettem máshol lenni, semmilyen normális kapcsolatom nem volt a szüleimmel, csak ők hitték, hogy van, és a rokonoknál hawaii van. Nem volt. Fel kellett sepernem, gyümölcsöt szednem, de volt egy csomó nasi az igaz, de azért volt ott jobb, mert nevettek, meghallgattak, meséltek, számított a véleményem, hagytak teret, de mégis volt valaki mindig, aki számontartotta a dolgaimat.

Utolsó, ha a gyerekek nem bírják az apjukat, az pocsék apa! Régen is, és most is, csak nem akarod észrevenni(vagy te is rossz szülő vagy, ezért nem látod). Biztosan nincs gyereket, ha ezt nem tudod.. Az a feltétel nélküli szeretet, ami a gyerekekben adott, és mindenfajta bántás ellenére is sokáig meg an, azt nagyon nehéz, éves eltávolodás, elridegülés és bántás kell hozzá, hogy megszűnjön, egy szülőt ne igényeljen a gyerek, ehhez nagyon sok és súlyos dolognak kellett történnie.

Egy 12 évesnek pár nap után mindenképp vágynia kell a szülei társaságára, ha nem vágyik, a kapcsolat rossz a szülővel, és erről minden esetben a szülő tehet, egy gyerek sem felelős a tetteiért, nem beszámíthatóak sem törvény előtt, sem erkölcsi értelemben sem

Nem.Akkor maradnék életem végéig vele, elviselvén, hogy szanaszét csal...

Vagy egy ilyen rendszerben talán több eszem lett volna...