Anyák, akkor is szakítanátok a párotokkal ha az apához kerülne a gyerek?
Amennyiben nem ilyen lenne a rendszer mint hazánkban hogy alanyi jogon az anya élvez elönyt akkor is ilyen vehemenciával vállnátok el parotoktól abban a tudatban hogy a törvenyben előírt láthatást kapnátok meg? Po kéthetente 1 hétvége és a szünetek fele?
Vagy akkor egy picit átgondolnátok hogy milyen rossz lehet a másik félnek?
Főként az ártatlan apákra gondolok itt aki a női oldal miatt veszíti el a párját és családját és kiszurják a szemét ezzel a minimális "látogatással"
Most sem alanyi jogon jár az anyának a gyerek. Viszont nyílván figyelembe veszik,hogy ha a gyerek még kicsi,és anyatejet eszik,akkor ott legyen ahol meg is kaphatja.
Továbbá rengeteg olyan eset van,ahol a férfi nem is adja be az igényét arra,hogy a gyerek nála legyen.
Létezik közösfelügyelet,meg ha a két fél akarná,megegyezne,hogy akkor ne csak minden második hétvégén vigye a férfi a gyereket,hanem olyan gyakran amikor akarja.
A gyereknek az sokkal rosszabb lenne,ha a szülei nem szeretik egymást és emiatt állandó a veszekedés.
"Po kéthetente 1 hétvége és a szünetek fele?"
Ismerek olyat, aki kulturáltan váltak szét. Megbeszélik, hogy apuka is megy a gyerekért oviba, sőt ott is alszik hétköznap is. Apuka nem csak a kötelezőt fizeti, vesz neki ruhákat, játékokat. Múltkor beteg volt a gyerek és csak úgy meglátogatta és vitt neki gyümölcsöket. Volt, hogy kivett szabadságot és az apuka vitte szemészetre a gyereket.
Szóval nem mindig olyan rossz a másik félnek.
Sosem voltam a válás közelében sem halistennek, de őszintén szólva, ha nem élhetnék együtt a gyerekeimmel, és csak kéthetente láthatnám őket, inkább maradnék. Nem tudom elképzelni sem, milyen rossz lenne nélkülük. Inkább élnék még az apjukkal pár évig, lakótársként, ha már amúgy nem működik a dolog.
És igen, azokat az apákat is sajnálom nagyon, akik szeretik a gyerekeiket, és szívesen foglalkoznának velük, de a válás miatt ennyi jut csak nekik. Az én férjem is ilyen apa, épp ezért, ha elválnánk esetleg, nem korlátoznám a láthatást, jöhetne bármikor, bármennyire is haragszom rá.
Nagyon el vagy te tájolva. Ott ahol az apa valódi apa, nem jár így.
Azok az "apák" szokták csak "elveszíteni" a gyerekeiket, akik nem is tartanak igényt rájuk és csak a külvilágnak adják elő a szegény szerencsétlent.
A magyar bírósági gyakorlat egyébként (jelenleg) MINDEN ESETBEN közös felügyeletet ad amennyiben van rá igény (és ezen van a hangsúly), mert 99 %-ban nincs igény (=vigye az anya).
Erdekes lett volna
Leven a birosag sem itelte volna neki a gyerekeket... Az utolso 3 evben alkoholista lett azert valtam el.
Az uj expasimal kozos gyereket meg a tesverei miatt nem vettek volna el tolem azon tul h lemondott a felugyeleti jogarol a biro elott.
Melyik birosag szakit szet tesvereket meg ha csak felig azok?
Én ahhoz szólnék hozzá, hogy "Főként az ártatlan apákra gondolok". Egy kapcsolatban egyik fél sem ártatlan. Az egyik fél nyilván jobban "bűnös". De egy kapcsolat két ember munkája, ketten kellenek az elrontáshoz is. Az egyik fél megcsalja a párját. De a másik vajon megadott mindent szexuális téren, hogy ez ne történjen meg? Vagy csak elengedte a füle mellett a párja igényeit.
Amúgy meg két kulturált ember meg tudja beszélni, hogy mikor kinél legyen a gyerek, kinek mikor jó. És meg tudnak egyezni.
Életemben nem hallottam még olyan "ártatlan apákról", akik az anya gonoszsága miatt ne láthatnák a gyerekeiket. Normális apákról tudok, akik a válás ellenére is a gyerekeik életének a részei tudtak maradni, és nemtörődömökről, akiknek tökéletesen megfelel a kétheti láthatás, sőt még azt is sokallják, és amint lehet, felszívódnak.
Nehogy azt hidd, hogy egyedülálló anyának lenni annyira jó dolog, hogy a nő puszta kitolásból lemond az apa segítségéről.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!