Azok, akik nagyon nezen élték meg a kezdeteket a babával, mikor jött el a pillanat, hogy mégis vállalnak másodikat? Vagy nem jött el a vágy?
Mindenkinek más, máshogyan nehéz. Én úgy gondolom, az a fajta anya vagyok, akinek idővel könnyebb lesz minden. Sok problémánk volt, nem ragozom, a lényeg, hogy nekem nem volt örömteli a babakorszak, nem tudtam élvezni, inkább stresszeltem, a szoptatás életem egyik legrosszabb élménye, kikészített a hozzátáplálás, a "nem értem, hogy mit akar", stb. Úgy érzem, ha majd beszél, jobb lesz, meg ha majd egyre értelmesebb lesz, jobb lesz, stb. Még nincs 2 éves.
Úgy érzem, hogy nem vágyom második gyermekre (pedig terveztük), egyszerűen nem akarom átélni a "szörnyűségeket" újra. A terhességet sem élveztem, inkább volt teher, a kórházi lét nagyon rossz volt, stb.
Aztán az jut eszembe, hogy később, amikor már "minden flottul megy" :D , akkor majd vágyom egy újabbra és azon kell agyalnom, hogy "megéri-e a szenvedést".
Ez így borzalmasan hangzik, de mindegy, marad ez a megfogalmazás, aki érti, érti, aki nem, annak kívánom, hogy ne is értse meg soha. :)
Volt olyan pont, amikor úgy érezted, hogy minden kezdeti rossz átértékelődik és megéri? Vagy inkább arra jutottál, hogy neked nem való több gyerek, ez az egy is épp elég?
Ugyanígy érzek ahogy te. A terhesség pokol volt, a 36. hétig azt hittük, hogy a szülés után rögtön meg kell műteni a babát, mert beteg. Szerencsére nem kellett. De nem tudtam a terhesség egy percét sem élvezni ezért.
Aztán a mozgásfejlődése nagyon megkésett. Nagyon rossz alvó volt végig.
Mondjuk mi mindig is egy gyereket akartunk és ezen nem változtat semmi. De most úgy gondolom ha több gyerek lett volna a terv, akkor sem akarnék már másodikat.
Szóval megértelem. Csak akkor szülj, ha minden porcikkáddal erre vágysz.
Köszönöm a válaszokat! Lelkem mélyén én is úgy gondolom, hogy csak akkor vállalunk, ha szívből vágyunk rá. És mindegy, hogy miért nem érezzük (még?) a vágyat. Csak amikor próbálok racionálisan gondolkodni, akkor jönnek fel ezek a kérdések.
Köszönöm!
Én (mi) 3 gyereket szerettünk volna!
Az 1.lányom maga volt a csoda minden tekintetben!
A 2.gyereknek olyan magabiztossággal vágtam neki,hogy huhh,hisz profi voltam,volt már egy "meseterhességem,meseszülésem,mesejóbabám"!
Aha!!!!
Na a 2.nál semmi se jött össze!
Nehéz terhesség,horror szülés,nehéz babakor!
Ettől függetlenül úgy gondoltam,hogy lesz 3.gyerek.
Az 1-2 terhességemet végig dolgoztam,gondoltam a 3.at nem fogom illetve kijelentettem,hogy CSÁSZÁR lesz,többet ki nem nyomok!
Aztán......
Ketten maradtak végülis!
Lelkiekben szeretném még most is,de....
3-3,5évig nem tudnék rendesen dolgozni.
Aztán jönnének az ovis nyavalyák,így újfent nem tudnék minőségi munkát végezni!
Engem ez tart,tartott vissza!
A BEZÁRTSÁG!!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!