Hogy mondanátok meg anyukátoknak, hogy nem vigyázhat soha a gyereketekre?

Anyukám pszichiátriai beteg (skizofrén)

Gyerekkoromban többször összevágta magát,vagy begyógyszerezte. Volt, hogy én találtam rá, én hívtam a mentőt. Több pofont és jó pár hajtépést kaptam tőle. Időnként mai napig mondja, hogy halucinál, hangokat hall.

Az unokáit ritkán látja, mert messze lakunk egymástól. Igazából nem érzem, hogy foglalkozna velük, mert 5 év alatt sr karácsonyra, se szülinapra egy doboz kirakót se hozott, küldött. Nem várnék húszezres drága dolgokaz, de 600ft-ért már van kirakó, az se jut eszébe. :(

Nem volt 1 szülinapon se, még az esküvőmön se.

Mikor átjön, sose megyek el, nem hagyom rá a gyetekeket. Ha jött velünk oviba a kicsit nem mertem vele a kocsiban hagyni, bevittem mikor mentünk a tesóért.

Nem akartam megbántani, csak azt mondtam nehogy sírjon azért viszem be...

Mostanában mondogatja a nagyobb már lassan akkora lesz, hogy lemehetne nyáron hozzá egy hónapra. Tudom van aki örülne neki... De én nem merem nála hagyni. Mindig csak bólogattam és tereltem a témát, de örökké nem tudom muszáj lesz megmondanom.

Szerintetek nagyon szemét tőlem? :( hogy mondhatnám, hogy ne legyen vérig sértve? :( utána szerintem szóba se áll majd velem...