2,5 éves kisfiunk mindent dobál. Játékok, telefon stb. Örömét leli benne. Próbálkoztunk hogy nem adtuk oda a játékot, akkor meg sír zokog. Lehet hogy gyenge szülők vagyun?

Kell neki adni dobálni valót.

Papírgalacsint vagy puha labdát, hogy semmit ne tudjon ledobni vele.

Ha tudod, akkor csinálj olyat, hogy amit eldob, visszaguruljon hozzá (valahova tegyél egy ferde falat neki).

Ha nem tanul meg rendesen dobni, elég szerencsétlen élete lehet.

"Dobásnak" azt nem nevezzük, amit egyesek csinálnak - felnőttek - hogy max. 3 méter távolságba képesek hajítani bármit is.

A lányom 1 éves kora körül csinált ilyeneket, de már akkor sem engedtem neki. Persze, tök jó, hogy felfedezi, hogy ilyet is tud, de attól még nem vághat földhöz bármit, ami a kezébe kerül. A labdával megteheti, mással nem. Két és fél évesen már nem dobál semmit a labdán kívül, de ha mégis megtenné, akkor jelezném neki, hogy ne csinálja, elismételném háromszor, ha nem fejezné be azonnal, utána elvenném az adott tárgyat, és nem adnám neki aznap oda. Ha hisztizik, akkor meg bezavarnám a szobájába, mert tőlem úgy akadhat ki, ahogy akar, de én nem lennék a közönsége. Miután a szobájában lehiggadt, megbeszélném vele, mi miért történt.

Ha mindig megkapja egy kis hisztivel, amit akar, akkor lazán hülyére vesz majd titeket.

2 éves fiam is ezt csinálja, ő sokszor még hozzánk is vágja a kemény műanyag játékokat.

Én 1 hétig kobzom el tőle.

A csicskaztatas válaszoloval egyet értek. Azt várja mi szedjük össze a dolgokat.

Elveszem tőle, közbe elmagyarazom h miert es NEM adom vissza aznap.

Ha eltori, nem potlom.

Ha maset veszi el, akkor buntisarok pluszba. Hogy miert? Mert nem nyulunk mas cuccaihoz. Az ő esetében 2 perc buntiszek es utana megbeszeles. Ja es akkor sem kaphatja meg amit eldobott.

Es egy idő utan megjegyzi.