Mindig is fáradékony voltam és úgy érzem sosincs semmire időm. Hogy vállaljak így családot?

Egy nő életében nyugodj meg, nem csak a gyerekvállalás lehet a legfontosabb, csak az olyanok mondják akik bele se tudnak gondolni, hogy más dolgok is lehetnek értékesek.

Szerintem nem kell szülnöd, nem érzem rajtad a hatalmas vágyódást a dolog iránt, sokkal inkább a sajat magad boldogságával és egészségével törődj. Tudom milyen antiszociálisnak lenni, én nem bírnám elviselni hogyha nem lenne énidőm, elvonulni, magamlenni..Szerintem az olyanokat mint mi a gyerekvállalás tönkre tenne. Én nem akarok pszihopata lenni, kiabálni, vagy éppenséggel lesz.rni a gyereket, lepasszolni amikor csak lehet, vagy éppenséggel pszichiáterre szorulni egy életen keresztül.

Esetleg sportban kipróbálhatnál valami újat , engem pl energizál, hogy próbálhatok edzésről edzésre fejlődni és megmutatni a többieknek a fejlődést.

Azért szerintem az a kicsi vashiány simán okozhat ilyet. Van, akinek a határértéket súroló dolgok, amire az orvos legyint, is már okoznak tünetet.

Nekem van olyan barátnőm, akit mióta - vagy 20 év? - ismerek folyton fáradt mindenhez. Pl. a heti egy takarítás vagy a hajmosás nála egy félnapos és halaszthatatlan indok bármit mást lemondani. Délutánra, estére meg már ezektől elfáradt mindenhez. Mindig más érdekelte, mint ami van, ezért lett vagy 5 szakmája/diplomája, amiket meglepetésre végigcsinált, de amihez kellettek, már egyik munkáját sem szereti, mert mind olyan fárasztó. Néha leállította az egészségi állapota is, de olyanok, amikkel más nem megy fél év táppénzre (pl. ő nem tud rendesen diétázni a munkahelyén). 42 évesen belevágtak ímmel-ámmal a gyerekprojektbe, mert a szintén halogató és lassú típusú férjének mégis kellet volna az is, de már nem jött össze, és a hormongyógyszertől aztán tényleg lett minden baja. Talán nem is lett volna neki való, de így nagyon kudarcként élte meg, hogy nem bírta hamarabb eldönteni. Ő a teljesen elméleti ember, aki egyébként nagyon empatikus és jókat lehet vele beszélgetni.

Én is elég introvertált és hipochonder és ráadásul karrierista vagyok, de lett két gyerekem és hozzájuk erősödtem, sőt nálam kifejezetten jót tett az egészségemnek és talán az eredetileg királylányos személyiségemnek is :), hogy nem magam vagyok folyton magam középpontjában.