Nagyon félek egy második gyerektől, de viszont szeretnék is babázni. Hogy döntsek?

Szerintem nem gáz. Amúgy egyáltalán nem biztos, hogy a második babaddal se aludnal semmit. Te is tapasztaltabb vagy már. Ráadásul a nagylanyod is elég nagy ahhoz, hogy pl a napirendjüket simán összehozd. Nekem 10 évvel fiatalabb az öcsém. Sosem volt pl napirend súrlódás. Simán felfogtam, ha alszik akkor pl ne hallgass hangosan zenét csak fejhallgatóval. Ilyesmi.

Ugyanigy voltam én is. 3 hónap híján 6 év van a 2 gyerek közt. Imadom es ok is egymast. A kicsi igazi nyugodt baba, a batyja ellentéte. Nem bantam meg.

Hasonló érzések kavarogtak bennem... annyi hogy az én kislányom most 18 hónapos. Mikor megtudtam novemberben hogy terhes vagyok teljesen összeomlottam. Sírtam... pedig tervezett baba. Úgy éreztem hogy el fogom veszíteni a kislányomat... és h becsaptam... de azthiszem túl vagyok rajta. Neked egy idösebb gyerekkel könnyebb lesz szerintem. Tud neked segíteni. :-)

Fogadj örökbe egyet.

Szerintem ez normális dolog. Én a napokban szülöm a másodikat. Terveztük! Aztán elkezdtem mindkét gyerek felé bűntudatot érezni. Hogy megszűnik a kisfiam egyke léte, hogy osztozkodnia kellesz pedig lehetne minden csak az övé, hogy amit vele azt egy másik kis emberrel is át fogom élni stb. A hasamban lévő kisfiam felé meg, hogy milyen szemét vagyok, pedig szeretem és mindennél jobban vágyok rá mégis féltem a nagy érzéseit. Hogy ő sok mindent örököl és ez nem fair. Nagyon nehéz volt az első szülésem és rettenestesen félek, bűntudatom van, hogy várom is meg nem is, hogy eljöjjön a nap...Ugyanakkor meg a kiságya fölött állok és a takaróját simogatom és földöntúli boldogság tölt el. Várom, hogy a karomban tarthassam, hogy halljam a szuszogását és csodálhassam. Szóval kavarog ilyenkor minden az emberben, de nem hiszem, hogy ne szeretném majd őt is az életemnél is jobban.

Csak azért ne akarj, mert babázni támadt kedved. Tényleg akarnod kell minden nehézség ellenére. Amíg kételyeid vannak, még nem állsz készen rá. Amúgy én is hasonló helyzetben vagyok, sokat gondolkodom kistesón, de tudom, milyen nehéz lenne. Viszont jó lenne egy testvér a lányomnak, nem igazán szeretném, ha egyke lenne. De még én sem tudom, mit akarok, addig nem is vágunk bele. A másik meg, hogy az apuka mit szeretne, az is fontos.

Mi is vívódtunk a kistesó kérdésen. De nem bántuk meg. A lányunk iszonyú hasfájós volt. Rengeteget éjszakáztunk mellette. Nem volt könnyű. A párom viccesen azt mondta annál nem lehet rosszabb mint ami volt. A második gyerekünk fiú lett, nagyon jó baba. Evett, aludt, alig sírt. A lányomra is nagyon jó hatással van(még az oviban is megjegyezték) . 5 év korkülönbség van köztük. Amikor elmentünk az öccsének babaruhát, pelenkázóalátétet Stb. venni, ő választhatta ki a boltban,alig várta, h. legyen testvére. Rengeteget segít, nem kérem, de jön fürdetni, énekel a picinek stb. Nagyon szeretjük mindkettőt!