Neked mi a legnehezebb az anyaságban?

Ami volt: az éjszakai ébredések, én egész birkatürelmű vagyok, hisztik szempontjából, de az éjszakai rengeteg kelés kikészített, nem is az az ember voltam nappal mint éjszaka, másnap fizikálisan és lelkileg is rottyon voltam, ez is egy visszahúzó erő hogy kistesó legyen.

Ami van: a szelektív hallás, vagy direkt az ellenkezőjét csinálja amit kérek, a rengeteg aggódás ami sose múlik el, és a gondolat hogy eleget nyújtok -e neki, bizonytalan vagyok mindig hogy jó anya vagyok -e, esténként gondolatok mit csináltam volna másképp.

De összeségében nekem könnyebb ez a 3-4 éves időszak mint a kisbaba korszak.

Nekem is, mint az utolsónak az, hogy egyedül vagyok vele.

Az én rokonaim messze laknak (8 óra kocsival, szóval nem ilyen piti 1, másfél óra), a férjem rokonai itt a szomszédba, de ők nem igénylik a gyereket. Beszélgetni se lehet velük, mert el vannak foglalva a saját dolgaikkal. Barátaim itt nincsenek, és az itteni emberek se nagy barátkozósak.

Úgy, hogy nagyon nehéz ez az időszak, míg nem kezd el rendesen beszélni a lányom, hogy nincs kihez szólni egész nap. Szoktuk hívni egymást a szüleimmel, meg facebookon beszélgetek, de hát az még se olyan, mintha lenne itt egy hús vér ember akivel tudunk egyet kávézni, vagy sütizni.

Nagyon jokat írtak előttem.

Legnehezebb hogy nincs szabadnap (se ünnep se betegszabi se vasarnao se semmi)

Nekem 1 eves a lanyom igy a masodik helyre az kerül hogy nincs kb semmi segitsegem egyedul vagyok egesz nap szinte és felorol néha már.