Normális hogy félek a gyermekvállalástól?

28 éves nő vagyok, házas, rendezett anyagi körülmények között élünk, úgyhogy minden adott lenne a gyerekvállaláshoz, mégis félek tőle. A férjem már belevágna a babaprojektbe (imádja a gyerekeket, igazi apatípus) és én is szeretnék egy gyerkőcöt, de megijeszt az egész. Félek a terhességtől, a szüléstől, hogy bármi baja lesz a babának vagy nekem, és a párom egyedül kényszerül majd felnevelni.

Ráadásul nem igazán érzem magam anyatípusnak, a nagyobb gyerekeket szeretem, de az első 1 évet nagyon szívesen kihagynám, őszintén nem tudom elképzelni magam egy pici babával. Az egész terhesség, szoptatás dolog nekem nagyon idegen, zavarba hoz, rossz belegondolni is, hogy nem leszek ura a testemnek. Tudom szörnyen hangzik, valószínű önző vagyok, de így érzek. :/ Másrészt gyereket szeretnék, mindig szerettem volna, csak ezt a kezdeti időszakot hagynám ki.

Volt valaki ilyen helyzetben? Fog ez változni? Ha terhes leszek, meg fognak változni az érzéseim?

Minden választ előre is köszönök!