Ti nem féltek az élet váratlan problémáitól?

Én értelek, mert magam is szorongó vagyok, de ezzel meg kell tanulni együtt élni. Én tudatosítom magamban és határokat húzok.

Pl. attól félek folyton, hogy leég a házunk, mert van pár tárgyam, amit nagyon szeretek, de főleg a fényképeim, amik nekem az emlékeket jelentik. Így készítettem egy biztonsági másolatot róluk, ami a munkahelyemen van. Szerintem ez nem nagy áldozat, és a pendrive ára a nyugalmam ára.

Ellenben van, hogy amiatt rettegek, hogy valami elektronikait nem húztam ki, és emiatt ég le. Na itt van a határ, mivel mindig mindent ellenőrzök, tuti biztos, hogy nem felejtettem el, így ha mégis vissza akarnék fordulni, hogy megnézzem újra, direkt nem teszem. Arra koncentrálok, hogy minden oké, és egy kis idő után ez megnyugtat.

A stroke, baleset és társai meg annyira nem rajtad múlnak, hogy felesleges aggódni. Én ezek miatt kimondottan hálás vagyok minden apróságért, hiszen amíg ilyen tragédia nem ér, nincs okom panaszkodni. Légy hálás, hogy nem te vagy abban a helyzetben és segíts a lehetőségeid szerint a rászorulóknak. Ezzel magadon is segítesz, a szorongással meg csak ártasz.

De igen... Bár addig az ember nem foglalkozik ilyenekkel, ameddig vele vagy a közvetlen környezetében nem történik meg a baj. Sajnos többet láttunk az utóbbi években 😔 Van egy mondás, ami eszembe jut sokszor: nem a koros a soros. (ezt temetésen hallottam)

A munkahely elvesztése még a kisebbik gond.

Egészséges legyen, a többit meg lehet oldani. Nekünk "csak" 1 gyermekünk van és nem lesz több. Ez tudatos döntés volt. Őt fel kell nevelünk, bármi is történjen.