Életedből melyik az a legkorábbi időpont amire vissza tudsz emlékezni? (nem arra gondolok, hogy fényképen láttad, vagy mesélték, hanem, hogy saját emléked van róla)
Szerintem ezt senki ne tudja 100%.
Mivel az elmesélt vagy a fénykép emlékek keverednek a sajáttal.
Talán 3 éves lehettem, Drezdába utaztunk kocsival. Napnyugtakor megálltunk és én méág soha nem láttam olyan nagynak és szépnek a napot, mint akkor.
Persze ki tudja, hogy ebből mennyi volt a fantázia?
amúgy 4éves koromból több óvodai emlék is van, amit biztos nem mesélt senki, mert udvari játszós dolgok.
Korábbról nem emlékszem, vagyis ha igen, akkor ott már szerintem volt külső befolyás (mese, fotó).
37 vagyok.
2 és fél évesen az első napra az oviban. Tiszta képek vannak róla a fejemben és emlékszem is pár mondatra, gondolatra arról a napról. Nagyon nem szerettem volna menni, talán ezért maradt meg.
20/N
Köszönöm az eddigieket.
Ezek természetes hogy szubjektív emlékek is lehetnek.
Van akinél keveredik van akinél meg nem.
Nekem is vannak emlékeim amiről nincs fotó és amikor elmondtam a szüleimnek elcsodálkoztak mire emlékszem.
2 éves koromból van első, papámhoz vittek ki az ágyában feküdt, rákos beteg volt, nemsokára meg is halt. Ez az egyetlen emlékem róla. Nem mesélték.
Utána ami nagyon élénk emlék az az ovi első napja. Utána meg már minden :)
A legkorábbi emlékem az, hogy a nagymamám vigyáz rám otthon és a pelenkát úgy teszi fel rám, hogy rámcsomózza oldalt. Nem voltam túl sokáig pelenkás, tehát nagyon maximum 2 éves lehettem. Anyukám le volt döbbenve mikor meséltem később, mert azért mondtam el, mert azt hittem, hogy álmodtam, de mondta, hogy tényleg az volt a mániája mamámnak, hogy a tépőzáras pelenkát csomóra kötötte. Azért maradt meg bennem ennyire mert nagyon szorított és fájt.
Egyébként halvány emlékfoszlányaim arról is vannak, hogy a kiságyamban alszom, amiről szintén nem volt fotónk, hogy az akkor hol helyezkedett el a lakásban, mégis emlékszem rá, de összetettebb emlékeim inkább 3-4 éves koromtól vannak.
Most 28 vagyok.
Nekem olyan emlékfoszlányom van, illetve egy érzés, hogy állok a rácsos ágyban, sötét van, nyílik az ajtó és örülök, megnyugszom :) Kort nem tudok.
Illetve bölcsi vagy ovi, sírok a gondozó ölében és nézzük anyát az ablakon elmenni. Anya nem néz vissza, nem értem miért hagyott ott, nem igazán hiszem el, hogy visszajön, szomorú voltam és csalódott. Meg hogy vissza se néz, ez a legrosszabb. Azt már ő mesélte, hogy azért nem nézett vissza, mert ő is bőgött :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!