Megbántátok vagy sem a gyermekvállalást?
Én nagyon szeretem a gyerekeket. Most pár napja már vigyázok sógornőm gyerekeire (3 pici), mert délután költözködnek a leendő házukba. És hát ma az egyik pici nagyon nyűgös. Kicsit azt vettem észre, hogy felbosszantott. Nem bántam vele rosszul vagy ilyesmi, csak hát nem tudom... Olyan furcsa volt, mert pl anno a keresztfiamhoz sokkal nagyobb szeretettel fordultam, türelmesebb, elnézőbb voltam vele (ő nővérem fia).
És most felmerült bennem a gondolat, hogy mennyire vagyok vajon alkalmas az anyaságra? Sokkal elfogultabb és elfogadóbb lennék saját gyerekkel? Mert mondjuk a keresztfiamat öcsikémként szeretem.
30 éves vagyok és a férjemmel már a babaprojektet tervezzük.
Szerintetek?
Azért más hogy alkalmilag hogy jössz ki egy-egy gyerekkel vagy a sajátodat neveled 0-24-ben. Az, hogy alkalmas vagy-e az csak menet közben derül ki, de ha már ez a kérdés foglalkoztat, hogy vajon jó leszel-e, az már jó jel. A rossz anyákat nem érdeklik, hogy jók-e vagy sem...
Én is 30 vagyok, van egy 1 hónapos kislányom. Ugyanez a kérdés motoszkált a fejemben gyerekvállalás előtt ilyen gondolatok mint neked. Eddig egy percig sem bánom, minden negatív velejáróval (éjszakai fenntlét, hasfájás, nemtommitcsináljakordít-tal együtt:) ).
Szerintem egy hisztis gyerek mindenkit felbosszant és nem hiszem, hogy attól alkalmas valaki, hogy minden ilyesmire türelmesen mosolyog.
Engem is irritál, főleg ha olyan az anyja, hogy nézi a hisztit, vagy azt hiszi cuki a boltban vergődő kölke, holott anyagi kárt okoz a viselkedése.
Az irritáció váltja ki a nevelést, emiatt nem lesz egy elkényeztetett kis szar :)
Ettől még ugyanúgy alkalmas vagy, ne félj :)
Nem bántam meg
Tervezett volt, 19 hónap lesz a tesók közt, ez szerintem sokat elmond.
De ilyen érzéseim nekem is voltak, most a 2. Babával vannak is ( 30 hetes kismama vagyok)
Ezek normálisak.
Sőt az is, ha nem vagy biztos benne, hogy tudod kezelni a helyzetet vagy jól kezelni.
Más gyereke meg egészen más dolog, mint a sajátod.
Nagyon semlegesen állsz ehhez. Még egyértelműen nem állsz készen.
1#, tűnj el erről a topikról, borzalmasan káros amit írsz. ..Még hogy csak közben derül ki, most kaptál tőlem pszichológiából és élettudománybók is egy-egy 0 alát.., erre maz egyes alá és a nulla nem elég rossz értékelés.
Inkább úgy mondanám vannak pillanatok, mikor elábrándozom, hogy milyen lenne, ha nem lennének.
Vannak dolgok amiket anyaként szinte luxusnak érzek... eljutni fodrászhoz - kozmetikushoz-körmöshöz... hangosan szexelni... nyugodtan tusolni... aludni.... végignézni egy filmet.
De mikor a 21 éves fiam messengeren küld magáról egy képet, vagy a 13 éves lányom mutatja milyen lesz farsangkor a táncos ruhája, vagy a 2 és fél éves kicsi fiam azt mondja ép aja (szép anya) akkor nem is olyan fontosak azok a dolgok.
Összességében jó, hogy vannak. Amikor már vannak szerintem nem lehet megbánni.
Igen néha sok, néha mást szeretnék. De így, hogy nekem már van felnőtt gyerekem is, tudom milyen hamar elmúlik minden. Túl gyorsan megy az idő.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!