Ha már most a terhesség elején nem tudok benne megbízni, mi lesz később? Úgy érzem őrültség lenne gyereket vállalni? Mit tegyek?

A párommal kisbabánk lesz, ő akarta jobban, én bizonytalan voltam a teszt pillanatától kezdve. Mondtam, hogyha tényleg gyereket akar, bizonyítsa be.

Az egyik az volt, hogy kevesebbet fog a barátaival lenni, bulizni. Mert én kisbabával biztos nem fogok éjszakába nyúló vacsorákra menni, meg itthon virrasztani egyedül, amíg ő éli ugyanúgy világát. Mondta hogy persze persze, számíthatok rá az első perctől fogva, jön velem minden vizsgálatra, kevesebbet fog dolgozni, stb.

A másik, hogy kapok egy nagyobb autót. Én, nem úgy, hogy magának veszi, aztán használom. Ez számomra fontos, mert mindenhová autóval megyek, szeretek vezetni és már régóta szeretnék egy bizonyos modellt a mostani kis csajos kocsim helyett. Ebbe is belement.

Igen, csak éppen kedd este van, és se ma, se tegnap nem volt itthon este... Mert hogy tegnap pókerezni ment a barátaival (ez még oké), ma pedig "spontán összejöttek páran, de 11-re itthon lesz". Az autóval is egyezkedik már, hogy inkább a cégén keresztül venné, vagy intézné, mert hogy neki az úgy kevesebb kiadás és jobban megéri, igazából nem értettem annyira, amit mondott, de a lényeg, hogy az autó nem az én nevemen lenne... Szóval eddig a két dologból, amit megbeszéltünk, egyiket sem sikerült igazán megtartani. És még csak a 7. hétben vagyok, később félek hogy ez csak rosszabb lesz.

Tele vagyok kétellyel és félelemmel, egyszerűen úgy érzem, túl nagy falat lenne ez nekünk, a kapcsolatunknak. Ő azt mondja, nagyon várja már, és milyen jó lesz, ha itt lesz már velünk. Igen, csak ha akkor is ennyit lesz itthon, akkor a gyerek nem velünk lesz, hanem velem. Nem tudom, mi tévő legyek, vagy hogy egyáltalán hogy döntsek így.