Kissé "érdekes" az unokatesó! Mi lesz később?

11 hós a lányom,unokanővére 3 éves.Ha együtt vannak,egyszerűen elviselhetetlen a kislány.Mindent kikapkod a lánykám kezéből amit megfog,és csak azt hajtogatja,hogy ez nem a tied,ez nekem kell.stb.Babám már lépeget/persze én a nyomában állandóan/,a másik meg hol hátulról ordít a fülébe,és követi mindenhová,hol előről odaugrik hozzá,beleordít az arcába,és gimaszol,de úgy mint aki,már bocs hogy ilyet írok a saját rokongyerekre,de sokszor kétségbe vonom ,hogy "normális-e"ilyenkor?A múltkor a csúszdáról próbálta meg lelökni,aztán ő maga esett le,persze akkor ordít,vagy a forgószékről próbálta meg letaszigálni.Van egy kishúga,/3 hós/neki meg ütögeti a fejét,és nagyon durván nyomkodja,nem szabad őket kettesben hagyni.A szülők ugyan rászólnak,de semmi haszna.A nagymama mindent ráhagy.Sokszor legszívesebben én magam kevernék le neki,mikor a lányom karját rángatja.:((Sógornőm ennyit mond:-Ugyan ne vedd komolyan,csak játszik vele!!Ne féltsd túl a gyerekedet.Nem tudom mi lesz ennek a vége,de ha a kislány nem változik,akkor semmi jó.Eltiltani meg nem akarom,képtelenség is lenne,sűrűn találkozunk.Én ilyenkor már fejgörccsel indulok el itthonról,és sírás környékez mikor hazajövünk.Nekem ez nem kikapcsolódás,ha együtt vagyunk sógornőmékkel,mert minden idegszálammal a gyerekre koncentrálok.Párom is látja,de ő sem szól:((Köszönöm,hogy meghalgattatok:(Van esetleg valami tanácsotok,hogy kezeljem ezt?