4 éves gyermeketek, hogy viselkedik? Mennyire szó fogadó?

Lányaim is 4 évesek.Hullámzó,hol egyik,hol másik a mintagyerek,de azért nagyjából:) szót fogadnak.A visszabeszélést nem engedem,azért minden alkalommal nagyon komolyan rájuk szólok,szerencsére nagyon ritkán van.Szerencsére eddig "bejött" a nevelési módszerünk,nem a büntetéstől félnek,hanem szeretnének úgy viselkedni,hogy nekünk ez örömet okozzon.Tehát a mi szomorúságunk elég visszatartó erő nekik.(Nem tudom mennyire érthető.)

De kőkeményen következetesnek kell lenni,mert megtalálják a legkisebb rést is.:))

És mindig ilyen vagy csak néha?

Eddig oviba járt és most otthon van?

Nézz utána, talán segít!

[link]

Úgy vélem, kislánya hisztijének két oka is lehet: az egyik, igen, a testvérféltékenység, a másik pedig az ilyen korban gyakori öntudatra ébredés. Rájön, hogy ő már nagylány, önálló elképzelésekkkel, önálló akarattal, amit egyre jobban igyekszik érvényesíteni. Látja ezt csoporttársaitól, kortársaitól, kis barátaitól is, amit természetesen ő is kipróbál. Előbbiek mellett azért érdemes átgondolni, nem történt-e esetleg családi életükben olyan változás, ill. esemény ( konfliktusok, haláleset, költözés, válás, óvodán belüli változások, stb.) , ami kizökkentette kislányát korábbi lelki egyensúlyából.

Az én lányom 4, a fiam 1,5 éves. Hol imádják, hol "gyepálják" egymást. Rájöttem, hogy a kicsinél beindult a dackorszak ezerrel, a leányzó pedig már egyre kevésbé képes ezt elviselni. (Elveszi a fiam az összes filctollát, az alvós kutyusát, stb MINDENT ami neki fontos. Nem bántja, tényleg csak kb minden huszadik pofonnál nyomja le az ágyra a kicsit - védekezésből. ) Nehéz rendet tartani közöttük, a kicsit dacos hisztijeit látva (mert ugye olyankor az öcsire irányul a figyelem ) ő is próbálkozik a daccal... Kitartás!