Ki miért nem akar vállalni gyereket? Aki 20 évesen nem akar gyereket, az majd 30 évesen sem fog?

Egyáltalán nem biztos, hogy 30 évesen majd akarni fogsz.. Én mióta az eszemet tudom, azóta biztosra tudom, hogy soha nem akarok gyereket. A hideg ráz már a gondolatától is és bármennyire is rajta volt mindenki, hogy ennek ellenkezőjéről meggyőzzöny én tudtam amit tudtam. Mikor tizenéves voltam, akkor a túl fiatal vagyok még és amiatt nem akarok, a 20-as éveim elején az volt a sláger, hogy majd egyetem után, aztán jött a "majd ha megtalálod az igazit", majd mikor ez is megtörtént 24 évesen és még akkor sem változott semmi, akkor azzal akartak áltatni meg főleg magukat, hogy ha majd férjhez megyek.. Nos ez is pipa már par éve és eszem ágában sincs gyereket vállalni, még így 34 évesen sem. Ez már láthatóan meghaladta a képességeiket és zárlatot kapott az agyuk, hogy valaki valóban nem akar gyereket.

Érdekes amúgy, mert ha valaki azt mondja hogy akar gyereket őt senki sem győzködi, hogy "Jajj majd úgyis valtozol és nem fogsz akarni".

Egyébként az, hogy miért nem akarok kb jövő év végéig tudnám sorolni. Köztük van, amiket te is felsoroltál. Továbbá nem bírom elviselni a sírásukat, a hisztijüket, az évekig nem alvást, állandó éjszakai kelést, a pelenka cseréket, a rengeteg pénzt pedig jobbra is költhetnénk stb stb. Nincs hozzájuk semmi türelmem, nincs kedvem minimum 18 évi felelősséget a nyakamba venni, feladni az egész életemet egy síró gyerek miatt, ahogy ahhoz sem, hogy nem tudunk a férjemmel akkor jönni-menni, amikor csak akarunk, mert mindig ott a kölök, akit el kell látni. Nekünk erre aztán semmi szükségünk. Arról ne is beszéljünk, hogy akárhogy próbálod normális emberré nevelni a gyerekedet, bekerül az oviba/suliba a sok idióta, neveletlen kölyök közé (tisztelet a kevés kivételnek) és egyszerűen átveszi az ő idióta szokásaikat, majd az iskola ezt csak megötvenszerezi, jön a kamaszkor, pofátlanok, szemtelenek, semmi sem jó, minden kell blabla. És akkor azt még hozzá se tettem, hogy a magyar oktatás egyenlő a nagy büdös nullával. Na szóval indok az bőven van, ez kb csak a 0,1%-a annak, amiket még fel tudnék sorolni, de sztem ennyi is elég..

Hogy neked hogy lesz, nem tudom.

Én ha 1 éve azt mondják nekem hogy gyerek, tuti a guta ütött volna meg. Októberben betöltöttem a 30-at és 27 hetes terhes vagyok.

De nekem nem a 30 a választóvonal. Most vagyok ott a karrieremben hogy már letettem annyit az asztalra hogy jó helyzetbol indulhassak vissza, de épp nincs előttem semmi olyan amiért megérné halogatni.

Egyébként sosem hiányzott a gyerek az életemből. Ha sosem lett volna ez téma, nekem az is megfelel. De a ferjem nagyon szeretett volna. És hát persze már én is örülök, hogy belevágtunk ebbe a nagy kalandba 😊

Nekem nem múlt el...

Egy dolog mult el az alakom féltése

Majd visszaszerezném de nem szeretnek

38 es voltam sajnos terhes 34 evesen es nem változott meg akkor sem.

Nem akarom kész

Azt nem tudom, nálad fog e változni, nálam nem változott.

30 vagyok. Sose akartam gyereket, és nem is fogok.

Egyszerűn a guta megüt tőlük. Mig kicsi, maga alá szarik, ömlik a nyál a pofájából, teljesen hasztalan. Unalmas és folyamatosan ordít.

Mikor nagyobb, folyamatosan pofázik, egy perced nincs tôle. Mindig valami van, f@@@szságokat beszél, elismétli a hülyeséget 394-szer, és neked minden alkalommal válaszolni kell rá, máskülönben veri magát a földhöz.

Mikor iskolás korúak, az a halálom. Idétlenek, idiótán vihognak, teljesen Kergemarha kórban vannak, teljesen olyanok, mint a szellemi fogyatékosok. Túlgesztikulálnak, ordítoznak, mérhetetlenül visszataszítóak.

Tovább nem sorolom, minden korszakuk szörnyű. Hát ezért. Utálom őket, mint a szart.

#16-os: Kérlek, keress fel egy pszichológust a saját érdekedben, mert ha ezt valóban így gondolod, akkor valami nagyon félrement benned és valószínűleg az élet más területein is problémáid vannak. Az nem baj, ha nem szereted a gyerekeket, de itt valszeg többről van szó, csak a frusztrációidat erre vetíted ki valamiért.

Milyen a kapcsolatod a szüleiddel?

Nincs szükségem pszichológusra, köszönöm. Nagyon jól vagyok, és nem ment félre semmi.

Egészséges, jól kereső, jó munkahelyű, házas, kutyatartó, csinos, sportoló nő vagyok. Szüleimmel a kapcsolatom kiváló. :) Boldog vagyok, alig várom a jövő évi kihívásokat. Köszönöm kérdésed.

Ettől függetlenül a kölykök számomra visszataszítóak. Én komolyan nem értem, hogy miért ennyire ostoba az átlagember, mint pl te, kedves utolsó. Aki kimeri jelenteni, hogy nem a kedvence a szartakarítás és az, ha kis emberi lények magukból kikelve ordítoznak, mint valami hülye, akkor őt kell elküldeni pszichológushoz. Sokkal inkább elmegyógy pozitívak a kis mamucik, akik kipostolják db-ra a kis drágájuk szarját, saját placentájukat, szülésüket, stb. Őket miért nem kérdezed, jártak-e mostanában pszichológusnál? :) elárulom, muci, hogy nekik nagyonb szükségük van rá. :)

Nem kell mindenkinek gyerek, de azért utálkozni sem kell arra, akinek van, és egy kalap alá venni a szülőket és gyerekeket, hiszen ők is sokfélék (pl. bunkók/udvariasak vagy van facebookjuk/nincs facebookjuk...).

A kutyád után is kell takarítani, mégsem utálod, pedig más kutyája után gondolom, nem takarítanál. Na a gyerek is ilyen - a sajátodat szereted még a kosszal együtt is, amivel jár (bár annak nem feltétlenül örvendsz:)), és ez akkor is így van, ha másétől idegbajt kapsz. A gyerek meg még nem is külön állatfaj :) sőt te is az voltál.