3 gyerekkel egyedül?

igaz hogy mi csak ketten vagyunk testvérek, most 22 és 16 évesek,azért írok, hátha megnyugtat.

apu már a születésem előtt is turnusokban dolgozott külföldön (három hét ott, kettő itthon, ilyesmi), szóval még csak hétvégére se ugrott haza, anyu közben dolgozott, amíg kicsik voltunk, hát ja,minket leginkább a két nagymama meg a szomszédban lakó nyugdíjas néni meg a babysitterünk nevelt hét közben. és nem, nem ilyen elhagyatott gyerekek voltunk, attól, hogy anyu jobbára hétvégente és este, apu meg néha akkor se volt jelen, imádtuk egymást az összes felvigyázónkkal, ennek az életformának a legnagyobb stresszhelyzete volt gyerekként, hogy mire mindenkit odapréseltem a rajzlapra az oviban (anyu, tesó, én, nagyi, mama, marika néni, lena), apa hazajött és kezdhettem előröl az elrendezést az "én családom" című remekművön.

persze anyuéknak biztos nehéz volt, meg nem mondom, mi is sírtunk ahányszor apa elment, de talán mert anyu nem kezelte ezt a helyzetet különösebb tragédiaként (előtünk nem legalábbis), nekünk se okozott különösebb törést hogy apa kéthetente van itthon.

ja, és idén ünnepelték a 25. évfordulójukat.