A nok miert mennek bele onkent ebbe a helyzetbe?

Igaz a mondás: egy nő két dologért mindenre képes;hogy legyen gyereke és hogy ne.

Sajnos én az előbbi kategóriába tartozom. Mindent megtettem azért,hogy legyen. 7 évig tartott. Inszemek,lombikok sikertelenül,majd végül az örökbefogadás.

Az első házasságom nem bírta ki.

A második igen.

Sőt,azóta nevelőszülők lettünk.

Szép nagy családunk van. A két örökbefogadott fiunk 20 és 10 éves.

A két nevelt babánk 4 és 5 hónapos.

Én 46 éves vagyok. Nagymamakor igen,mégis babázok,és nagyon jó érzés.

Hogy miért? Nem tudom,anyai ösztön,szeretet,segíteni akarás,fogalmam nincs.

Egy biztos,így teljes az életünk.

Szuper, jól összeírtad!

Én is így látom, de már vagy húsz éve.

Bár persze vannak kivételek is... Egyik kedves ismerősömnek most született meg nemrég a kislánya, a felesége nagyon boldog és ő is - testi elváltozás vagy esti babasírás ide vagy oda - másik ismerősömmel meg pont az ellenkezője történt: egy komoly és ambiciózus nő, igazi karrierrel, ám szerelmesen. Sikeresen elcsábították, cserébe lett egy gyönyörű babája. A terhesség alatt párja teljesen megváltozott és agresszív lett: bántotta őt nemcsak verbálisan, hanem fizikálisan is. Amíg otthon a kisgyerekkel foglalkozott és tervezte a szökést, addig a barátja a szeretőivel szórakozott, majd egy évet sem várva lelépett. A nő összeszedte magát, tanult az esetből és boldogan él már.

Durva példa, de megtörtént, szóval embere válogatja.

Közhely, de szerintem a gyermekvállalás valóban felelősség, nemcsupán anyagilag kellene a toppon lenni, hanem mentálisan is; mégpedig azért, hogy mindenben tudjuk segíteni ha kell, és persze minden fontos dologra megtaníthassuk azt, aki az utódunk lesz.

Anyukám engem fiatalon szült, nagyon szeretett, én voltam a mindene, viszont sok mindent nem tanított meg. Nem csoda, hiszen szinte kislány volt még :) (Ilyen ultimate trükökkre gondolok az életben, illetve sok sok mindent nem ismert fel idejében, amelyeknek negatív hatása lett rám nézve.) Ennek ellenére nagyon hálás vagyok neki. Ezzel csak arra szeretnék kilyukadni, hogy a kor sem mindegy. Más ha valaki 20- 23 évesen és más, ha 30 évesen hoz valakit a világra a legtöbb esetben.

Meglátásom szerint a típus sem mindegy, az hogy milyen beállítottságú valaki - nemek ide vagy oda...

Mert van akiben az "anyai ösztön" egyenlő a nullával, és van akiben maximálisan ott van. Ez első csoport (leegyszerűsítve) az igazi én-centrikus embereket testesíti meg. Úgy értem ezt, hogy tipikusan úgy tekint az anyaságra - ha eszébe jut- mint egy béklyós csapdára. Ebbe a típusba tartoznak azok is akik igenis keményen dolgoznak, keményen beleteszik mindenük az életművükbe, így idejük sem lenne anyának lenni. Rengeteg ilyen nőt ismerek, mind értelmiségi.

És persze van akiben félelmet kelt, hogy ki lesz szolgáltatva másoknak...

A másik típus az igazi nő, legalábbis a nagy könyv szerint - ne kövezzetek meg :D

Szóval tudják, hogy szeretnének gyerekeket, családot. Az egész életüket e köré szervezik. Hivatás helyett - általában- munkájuk van, hiszen anyának lenni lesz számukra az igazi hivatás.

Igazi otthont teremtenek, egy kis birodalmat a családnak és persze a családban "ők a nyak, a férfi a fej".

Régebben a legtöbb nő ilyen volt elvileg, bár szerintem inkább rájátszott az, hogy bele lettek kényszerítve az anya szerepbe. Ma emiatt rengetegen ellenségesen közelítik meg ezt a témát emiatt.

Ha ezt a témát megnézzük párválasztás szempontjából is, akkor igen. Nagyon megkell választani azt, akivel családot akar az ember - de ez persze oda-vissza érvényes. Sajnos Magyarországon a nő, még mindig kiszolgáltatottabb, mint más nyugatibb országban és ezt kevesen ismerik el. Valahol a kereset az oka, a kevesebb pénz, valahol meg az, hogy a házasság ma már nem divik és emiatt az emberek felfogása is lazább - na ebbe most nem mennék bele.

26 éves múltam, és úgy érzem az első csoportba tartozom- nagyon tolódik ki nálam a gyerek vállalás témája...

11-es vagyok.

Most olvastam a 10-es válaszát. Nagyon igaza van. Sokan tényleg abba betegszenek bele,hogy nem tudják ezt a "funkciójukat" betölteni.

Én is voltam emiatt mélyen,nagyon mélyen.

És ha jobban belegondolok,egy dolgot fogok bánni,mikor el kell hagyni ezt a világot: hogy nem érezhettem a terhességet,hogy növekszik,mocorog bennem valaki,és nem élhettem át a szülés fájdalmasan édes csodáját.

De megtettem mindent,itt van velünk 4 csoda,és ez az,ami számít.

(Bocs az off-ért).

Hu, hát elolvastam a véleményeket. Erre nem számítottam.:)

Sokan összekeverik a munkát, azt hogy valaki dolgozik, a hivatással azaz karrierrel. Nem! A karrier egy olyan dolog, ami keveseknek adatik meg. Egy írónak, színésznek vagy ügyvédnek lehet karriere, de mondjuk egy könyvesbolti vagy IKEÁs ügyfélszolgálatosnak nem. Hogy miért? Mert ezekhez tehetség vagy komolyabb tanulás, PhD nem szükséges.

Például egy ügyvédnek nem csak az egyetemen kell jól teljesítenie, de tehetségesnek kell lennie a szónoklatból, a pszichológiai ráhatásból, a logikus gondolkodásból is. Vagy mondjuk egy színésznek tökéletesen kell eljátszania a szerepét, igazit alkotnia, mindig a toppon lenni és örökké tanulnia.

Na most ezek fényében egy ügyfélszolgálatos vagy más irodai munka - abszolút nem leszólásból- de tipikus munka-munka.

Más a pénzkeresési és már a hivatásbeli munka, a karrier.

Ebben az esetben nyilván baromság a pénzért dolgozni, ahelyett hogy valaki gyereket vállalna, és értelmet ad az életének, mint ahogy valaki írta: betölti a funkcióját.

Én sosem gondoltam kevesebbnek azt, aki gyereket vállal és

"nem dolgozik" . Sőt, egyenesen primitív felfogás az, hogy a gyermekkel és az otthonban nincsen munka. Sajnos ez a 60-as évekből maradt fent, bár szerencsére már eltűnőben.

Ellenben akiknek karriere van: pszichológus, vagy esetleg rendező, régész stb. azoknak egy bizonyos kor alatt öngyilkosság gyereket vállalniuk, hiszen oda a hivatásuk jó darabig, arról nem beszélve, hogy kiesnek a pixisből a tovább képzésekről vagy lemaradnak az előre lépés lehetőségéről.

Ne általánosítsunk... Nem minden nőnek az a funkciója, vagy az az első, hogy családja legyen. Ez nem törvényszerű. Valakinek ez, valakinek az fekszik.

Ritka nagy baromságokat hordtál össze. Amit leírtál, az a véletlenül besikerült terhességre igaz. A felelős gyermekvállalásnal ilyen nincs.

Nem lesz kiszolgáltatva a nő. Miért lenne? Nem a semmire vállal gyereket, hanem van megfelelő munkaviszonya, félretett pénze. Kevéseknél fordulnak elő komplikációk, az átlag nő teste pont vissza áll, persze nem magától, hanem tesz érte. Nem kell senkinek alárendelnie magát. A mártír anyák teszik, egészségükre, normális felnőtt belépés megtalálni az egyensúlyt. Mosni főzni akkor is kell, ha az ember egyedül van . A kapcsolat meg ha megromlik, az bízóan a gyerek előtt is xar voltt

Kérdező, az a véleményem, hogy nagyjából tudom, miért tetted fel a kérdést.

Nagyon rossz helyen éled a húszas éveidet, és értem, hogy abban a közegben el akarod kerülni a tipikus hibákat.

A gyereknevelés nem kiszolgáltatottság évekig. Akinél az , az vagy nem ül otthon 3 éven át, hiszen nem tehetik meg anyagilag. A legtöbbeknek hivatása van, nem azért tanult évekig egyetemen stb,hogy utána megrekedjen otthon. Sőt, egyre több férfi marad a gyerekkel, ami racionális döntés, tekintve, hogy azt kell nézni, kinek, hol tart a karrierje stb.

A gyereknevelés nem takarítás és főzés. Előbbire ott a takarítónő vagy lehet felesben végezni, utóbbit pedig

szintén meg lehet osztani, lehet rendelni ételt stb. A gyereknevelés mint feladat nem foglal magába minden egyebet is a világon.

A válaszolónak: egy nőnek nem a funkcióbetöltése az anyaság, csak az EGYIK funkciója, ahogy a férfinak az apaság.

Anyagiakra visszatérve: nem veszed azt figyelembe, hogy a házasság és a gyerekvállalás két felnőtt ember felelős és közös döntése. Nem a nő, aki szív, kivéve, ha hagyja, de az olyannak nem kell szülni.

Az, hogy valaki gyereket vállal egy házasságban, nem

a nőé, sem feladatban, sem semmiben. Tehát,mivel a maximum gyed és a csp és az adókedvezmények együtt sem tesznek ki 180-270 ezer ftnál többet havonta, előre kell eltervezni a munkát és az anyagiakat is, a párnak, közösen. Egészen addig, hogy szegénységi kockázat a gyerekszülés,mert visszavet karrierben, nyugdíjban is és a férfiak korán halnak. Ezért pl. nálunk az én nyugdíjalapomba többet fizettünk be a szülés-gyermekágy-kezdeti év idején, majd a férjemébe, mert ő volt otthon még fél évet. Hogy ne érje hátrány a másik felet, ez alap. Igaz, egyetlen olyan párt ismerek, ahol az anya otthon van gyerekenként 3 évig, de ők így állapodtak meg, hogy ő htb, a férj igen jól keres, és fizeti természetesen a feleség nyugdíjalapját havonta. Nekik 4 gyerekük van, igen szépen élnek. És nekik is van takarítónőjük.

Az "apuka lelép vagy nem" dolgot sem tudom értelmezni. Két felelős felnőtt ember gyereket akar nevelni, így azt teszik, tehát nem lép le senki.

Olyat pedig nem is ismerek, aki mindet feláldozna egyedül egy másik emberért, ahogy írod. Közösen hoznak közös döntéseket,és élvezik azt vagy viselik terheit. Ez a felnőtt párkapcsolat.

Mindennek a kulcsa a felnőttség. Tudod,mit akarsz, mit vársz el magadtól, a házasságodtól, a következő évektől, ezt megbeszélitek, közösen döntötök, aztán úgy cselekszetek.

Ennyi a nagy titok.

Kedves Utolsó!

Igen,igazad van,nem az a "funkciója" egy nőnek,hogy anya legyen,és egy férfinek sem az,hogy apa,ez csak az egyik a sok közül.

Én nem is úgy értettem,hogy ez az egyetlen,csak arról írtam,hogy hogyan hat ki egy nőre (legalábbis rám),ha épp ezt az egyet tőle független okok miatt nem tudja betölteni.

Egyébként meg a Kérdezőnek nagyon szép és hasznos választ adtál.