Akik külföldre költöztek gyerekkel: úgy is megindultatok volna, ha fejlesztésre szorul a gyereked?

Hát jó: olyanországba költöznénk, melynek nyelvét férjemmel mindketten tökéletesen beszéljük, sőt tanítjuk itthon. Biztosításunk van. Nem a bizonytalanba ugranánk, lenne munkánk mindkettőnknek.

A kislányunk megkésett beszédfejlődéses, kezeljük, szépen fejlődik. De a kommunkiáció korlátoltsága frusztrálja őt, és ezért magatartásproblémák is vannak vele. Itthon nem utalták speciális intézménybe, mert a viselkedés-problémák az óvodai életet nem zavarják, illetve szépen és látványosanis fejlődik. Viszont a gyógypedagógus, aki rendszeresen foglalkozik vele azt jósolja, hogy minden új dolog kezdete nehéz harc lesz a gyerekkel, pl. iskolakezdés...

Bizonytalan vagyok abban, hogy mit lehet vele bevállalni és mit nem. Jelenleg kontrollra járunk a gyerekkel, mert az egyéni személyre szabott fejlesztő program jól működik nála...

Köszi! Én is pont ettől félek és visszatart. Azt hiszemkivárjuk amíg iskolás lesz és újra elővesszük a kérdést.

((hogy lehetsz nulla százalékos????))))

Köszönöm szépen!

Mi is jártunk az általad említett intézményekben, a dévényes is sokat segített, végül mi a BHRG Alapítványnál kaptunk igazán nekünk való segítséget. Akkorát fejlődött fél év alatt a gyerek, hogy néha teljesen elbizonytalanodom már a képességeiben (nem tud-e többet, mint hiszem), de ők mondták a minimum 1 éves terápiát.

Nehéz ügy, a szívem azt súgja menjünk, vigyem őt egy olyan helyre, ahol megszünnek az örökös anyagi gondjaink, az eszem azt mondja maradjunk még, várjuk ki a végét.

Köszönöm a válaszokat. Az egy évet mindenképpen kivárnánk, és annyira szépen fejlődik a terápiától, hogy már szerintem hamarabb is felzárkózik, csak elültette a gyógypedagógus a bogarat a fülembe, hogy neki minden kezdet nehéz lesz, így félek az átszoktatástól (pl végre ért és beszél magyarul, erre olyan helyre kerül, ahol nem tud ezzel mit kezdeni, iskolakezdés is sanszos, stb.)

Nem kétnyelvű, bár megtaníthattam volna a gyerekeimet egy idegen nyelvre, de nem akartam, ez tudatos döntés volt. Addig nem, míg nincs rá valóban szüksége és tudja napi szinten gyakorolni (nem csak velem).