Mit tesztek olyankor, mikor már az utolsókat rúgják az idegek?
Azt érzem, hogy már nem bírom tovább. Minden energiámat, idegemet, erőmet felemészti a gyereknevelés. Semmi mást nem csinálok 1 éve csak ezt. Senki nem segít. Se a férjem, se nagyszülő, se testvér, se barát, senki. Senki nem kér belőle. Borzasztóan mozgékony, akaratos, hisztis. Egész nap pörög, a szemem sem vehetem le róla, mert amint azt mondom hogy jó azt csinálsz amit akarsz, összetöri magát, mindig azt csinálja amit nem lenne szabad. A háztartásban semmit nem tudok elvégezni mellette, 5 percig nem tud szépen eljátszani. Főzni abszolút nem tudok, takarítani minimálisat ha éppen akar aludni, és van még hozzá erőm. Este 10 óra mire kidől, örülök ha a zuhany alá be bírom magam vonszolni. Éjjel kb 8-10-szer ébred. Ezt se tudom meddig tudom még csinálni. Se éjjel nem alszok tőle, nappal meg leülni se sem lehet mellette.
És a hab a tortán, hogy terhes vagyok. De legszívesebben összepakolnék és világgá mennék ez elől az egész elől.
Hagytad, hogy a fejedre nőjön, és nem hagy élni. Ez van, te akartad így.
De hogy válaszoljak is a kérdésedre, apuka beáll szépen mosogatni, és nem húzza ki magát a dolgok alól. Ugyanúgy pelenkázik is. Ugyanis sehol nincs megírva, hogy mindent a nyakadba kell venned. Rászokott a család, és most ennek iszod a levét.
Ezt te cseszted el. Jó, nekem sem segít anyós, barát, tesó. Csak a párom. De te inkább mártirkodsz, ahelyett, hogy megmondanád a párodnak, hogy akkor most elmentem, holnap jövök. Akkor megtudná, mit csinálsz.
A gyerek a fejedre nőtt, és amugy is a pakolos korszakában van, ez van, ezzel nem tudsz mit tenni. Ha főzöl, vidd magaddal a konyhába, engedd, hogy az also szekrenyekben kutasson.
Az pedig, hogy ennek ellenére terhes vagy, megtartod, az viszont a te döntesed.
Sajnos ha a fejem tetejére állok, a férjemet már az sem érdekli. Csak magával van elfoglalva, egyébként eddig nem ilyen volt, besegített valamennyit, csak mióta ilyen nehéz a gyerekkel azóta megromlott köztünk is minden. Igen megtartottam, mert nem tehet ez a gyerek semmiről. Nem kérte az életet.
A gyerek pedig ha csak pakolna, isteni lenne. De nem azt csinálja. Minden lehetetlen helyre mászik fel és esne le, csetlik botlik, odacsukja a kezét mindenhová stb.
Nekem is ilyen volt 1 évesen. A férjemmel meg is beszéltük ennek örömére, hogy elnapoljuk a tesó kérdést. Így lett majdnem 6 év korkülönbség. A viszonyunk tökéletes azóta is, a kicsi pedig a nagy ellentéte.
Felelötlenség volt gyereket vállalni ilyen kapcsolatba, de már mindegy, nem bántalak emiatt.
Hogy mit teszek olyankor, mikor már kiidegelt a nagyobb a folytonos vitájával? Igyekszem lenyugodni. Nagyon nehéz. A párom nelkül nem is menne ilyen jol.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!