Tényleg máshogyan fogok vélekedni erről, ha gyerekem lesz?

Édesanyámat rettentően tisztelem, de egyszerűen nem tudom felfogni, hogyan engedheti, hogy testvérem lábtörlőnek használja.

Engem is elkényeztetett, de testvéremet borzalmasan. Ezt nemcsak én gondolom így, hanem mindenki a környezetünkben. Testvérem már régen nem gyerek, nem tini és mégis úgy ki van szolgálva, mintha egy pólyás csecsemő lenne. Részletezni nem akarom, mert hosszú lenne. Jó, levest nem mer neki, és el tudná magát látni. Ha akarná.

Furcsa nekem, mert testvérem teljesen úgy csinál, mintha neki terhes lenne ez az egész. Flegmáskodik, nagy léptekkel járkál a lakásban, kritizálja anyámat.

Miközben lusta bármihez és minden elé van tolva.

Ritkán találkozom vele egy ideje, mert irritál az egész lénye.

Anyám szerint majd megtudom ezt, ha gyerekem lesz. Akkor szerinte én is ilyen odaadó, mindent elnéző anyuka leszek. Aki csak azt lesi mi a gyermeke vágya.

Mivel nem vagyok még anya, ezért ezt nem tudom átérezni. Gondoskodónak gondoskodó vagyok, de nem tudom elképzelni, hogy majd én is így mosolyogjak ahhoz például, hogy a szinte felnőtt gyermekem beszóljon egy kajáért, vagy duzzogjon ha megkérik valamire.

Tehát a kérdésem az lenne, tényleg ennyire máshogyan érzékeli az ember a dolgokat, ha van gyereke?

Köszönöm a válaszokat. :)