Hogyan beszéljek a 8 éves lányommal az öngyilkosságról?

Nem kell kifejteni neki, hogy öngyilkos lett.

Elég ha elmondod, a fiú onnan örökre elment. Gondolom, ez nem teljesen idegen neki.

Igen, túl korai, de ha kérdez, inkább válaszoljm mint ne. Okosan elmondhatod neki, de legyél nagyon tapintatos. Ne titkolózz, de ne is beszélj sokat a témáról. Tényeket mondj, szárazon és röviden, ne tegyél bele sok érzelmet (figyelj a sajátodra is, amit a fiúval kapcsolatban érzel). A gyereked most van abban a korban, amikor egy gyerek sokat foglalkozik a halállal. Az öngyilkosság nagyon kemény téma, még felnőttnek is.

Én egy ideig más úton mennék a gyerekkel, és klasszikus meséket adnék a kezébe, olvasni, vagy filmen. Az segít a legtöbbet.

Ne kezeld tabuként, mert ezt azonnal megérzi! Elég annyit mondani, amennyit kérdez. Ha kérdezi, mondd, hogy azért van kint a fiú képe, mert itt halt meg, és a családja így emlékszik rá. Ha mégis tovább kérdez, elmagyarázhatod, hogy sajnos vannak emberek, akik másokat bántanak, és olyanok is, akik magukat bántják. Ennyi idősen nagyon zavarbaejtő kérdéseket tudnak feltenni a gyerekek, de ne ijedj meg. Találkoznia kell ezekkel a témákkal is.

A gyerekek mindig annyit kérdeznek, amennyit még fel tudnak dolgozni. Persze, ha csak azt kérdezi, miért van kint a fénykép, nem kell rögtön részletezni az öngyilkosság módját. De egy 8 éves elől már nem kell eltitkolni a halállal járó dolgokat, ha őt érdekli.

Nem tudom, hogy a válaszolók között kinek van 8-9 éves gyereke, de nekem van kettö belöle.

A fiatalok dumájában állandó, hogy "megöllek"(habár én tiltom ezt), " ez halálos", "bele halok". Ez a duma része, nem gondolják komolyan csak ez a duma megy az iksolába. Èn gyerek koromba is ugyan ez ment.

Na már most ezt mondják és azért gondolkodnak is ezen a dumán. Másrészt rádióban, felnöttek beszédéböl minden nap hallhatják, hogy valaki öngyilkos lett, hogy valakit megöltek...

Èn azt mondanám amit én gondolok róla. A fiu öngyilkos lett, sajnos annyira roszzul érezte magát, hogy nem akart élni. Pedig tuti lett volna valaki aki tud neki segíteni a bajába.

Ha hebegsz habogsz, ha nem spontán a te érzéseidet mondod, akkor a gyerek ezt érzékeli, hallani fogja mástól és rögtön levágja, hogy ez a téma neked érzékeny, te nem tudsz róla beszélni. Ezért ha a jövöben pl barátja vagy ö maga érintve lesz ilyennel nem fog hozzád fordulni a kérdéssel, bajával.

Egyetértek a 7–8. válaszolóval, nem szabad mismásolni, pláne, úgyis mindig kiderül minden, jobb, ha veled tud erről beszélgetni, mintha pl. a társaitól hallja rémtörténetként, de azt hiszi, veled nem beszélhet róla, ha szeretne.

Emlékszem, max. annyi idős lehettem, mint a lányod, mikor a környékünkön egy nő ledobta a gyerekeit az emeletről, majd ő is utánuk ugrott… szörnyű tragédia, de előttem a szüleim nem titkolták, mi történt. Minden gyerek tudta a környéken…

Tudom, hogy nem könnyű erről beszélni, sajnos az ismeretségi körünkben is történt hasonló nemrég. A lányom kérdezett, így beszéltünk róla, és ha felmerül benne, mindig újra beszélünk. A barátnőjének a szülei nem merték elmondani a gyereknek, de végül valaki (egy felnőtt) véletlenül elszólta magát előtte, és a kislány teljesen lesokkolódott. Én nem tartom jónak a titkolózást.