Kedves Anyukak! Valaszolnatok a kerdeseimre?

1. hétköznap is segít, amiben csak tud, este is, éjjel is kelt a gyerekekekhez, amikor kicsik voltak, mesét mondott, énekelt, kora reggel szemetet levitte, pakolt, ha kellett. 27 éves volt akkor, vállalkozó.

2. Mindent csinált, pelenkázott, fürdetett, takarított is, egyedül főzni nem szeret, de bevásárol hozzá, akármit.

3. Igen. Tisztel és szeret azért, mert tudja, mekkora dolog 2 gyereket, háztartást vinni és én még emellett is dolgoztam végig otthonról.

1. Este fél nyolcra ér haza, játszik kicsit a 2 éves kislánnyal, fél 9-kor fürdetjük, utána letesszük aludni. A háztartásban sokat nem tud segíteni, túl későn ér haza. Grafikus, 36 éves.

2. Hétvégén sokat tud vele lenni. Tegnap szombaton, délelőtt kivitte sétálni, délután a játszótérre.

Vasárnap reggel bevásárolt, most alszik (a férjem), délután kivisszük játszótérre a lányunkat.

6. Igen, látja, hogy nekem sok munka a nevelés és a háztartás, sose szólt be. Nekem kellene töb segítség, főleg a kerti munka, de egyszerűen nem fér bele az időbe.

.Mit gondol a ferjetek,belatja hogy az otthoni teendok es a gyerekneveles kokemeny munka?

Miért, te belátod hogy minden hétköznap későig dolgozni kőkemény munka? Nekem nem lenne szívem a teljesen kimerült férjem nyakába rakni még a ház körüli dolgokat is. Ő most a pénzt keresi, az én munkám meg a gyereknevelés. Én se megyek be hozzá segíteni a céghez, így nem várom el tőle hogy az itthoni dolgokat megcsinálja helyettem. Kb egy év múlva megyek vissza dolgozni, így ez természetesen változni fog.

Persze, ha otthon van, játszik a kicsivel, eteti, pelenkázza is, mindent megcsinál körülötte, éjszaka az kel aki hamarabb meghallja, de ezeket ő is szereti csinálni, én semmit nem erőltettem rá.

35 éves és a saját éttermeit vezeti. Reggel hétkor megy el itthonról, és jobb napokon este hét-nyolc körül haza is ér. Viszont hétvégén szigorúan itthon van, ehhez ő ragaszkodik.

1. Ha délelőttös, délután jatszik a gyerekekkel, eppen amelyik igényli. Hol a naggyal, hol a kicsivel. Ilyenkor a kicsit ő fürdeti és eteti. A nagy már egyedül fürdik, de apa mesél neki. Ha delutános, akkor delelőtt segit a kicsivel, vagy maszekol, de nem esik le a keze, ha be kell indítania a mosogatógépet, vagy ki kell teregetni, szóval hétközben is segít, elvégre ketten vállaltuk a gyerekeket.

2. Mint írtam, pelenkázik, etet, fürdet, lehasal a kicsi mellé, vagy játszik a naggyal, most is épp kisházat épít neki a kertbe.

3. Belátja. Ő úgy van vele, hogy a ház közös, a gyerekek közósek, így a takarítás és az egyéb teendők is közösek. Nem fetreng sem hétvégén, sem meló után, hogy jaj de elfáradtam(pedig fizikai munkás). Ő abban nőtt fel, hogy az apja is folyton mozgásban volt, kerti munkák, ház körüli teendők, így ő is mindig talál valamit magának. Nem is értem ezt a jaj szegény férfi dolgozik egész nap, hát ki kell nyalni a popsikáját, hadd pihenjen. Mert egész nap a gyerekkel az nyaralás, hawaii? Hát nem. De soha nem is kellett kérnem a párom, hogy segítsen, számára evisens, hogy megteszi.

1.

Vállalkozó.Ha este hazaér elviszi a gyereket sétálni.(43 éves)

2.Pelenkázza ha épp ő van vele,a fürdetés születése óta az övé.Hordja játszótérre és sétálgatnak, ha rossz az idő akkor olvas neki..stb..stb

3.Nem mindig.:) Viszont a legtöbb vitás esetben vagy ő vagy én belátjuk, hogy kinek volt épp igaza.

1.) Mindenben segít, mos, főz, takarít, ma is éppen nagytakarította a konyhát és a kamrát mert ahhoz volt kedve, én nem kértem. A kislányunkkal teljeskörűen foglalkozik ha itthon van. 26 éves, hangtechnikus.

2.) Mindent megcsinál: pelenkáz, fürdet, éjjel is kelt hozzá amíg nem aludta át az éjszakát, ha öltözteti még arra is figyel, hogy összeillő ruhákat adjon rá, a tápszert is fejből megcsinálja mert tudja az arányokat, játszira viszi, olvas neki, rengeteget játszanak. Rajonganak egymásért.

3.) Tudja, hogy nem lógatom a lábam itthon hanem egész nap egy perc nyugtom sincs, igyekszik enyhíteni ezeken ha itthon van segítséggel vagy pl este elzavar hogy vegyek egy fürdőt. Soha semmit nem kérek tőle, mindent magától csinál.

1.

29 éves, kezdő vállalkozást igyekszik beindítani, ami iszonyat kemény meló, ugyan nem értek hozzá, de ezt én is látom. Napi kb 150 telefonhívást bonyolít, szervez, tervez, szaladgál, ügyintéz, bankba megy, könyvelőhöz megy, ügyvédhez megy, egész nap azt se tudja, hol áll a feje. Este hullafáradt, de amennyit tud, azért segít. Elvan a babával (3 hónapos) amíg én összedobok valami vacsit, felporszívózok, takarítok valamit. Mikor jön haza, be szokott vásárolni, beugrik a patikába, odaugrik az orvoshoz a receptekért, stb. Hétvégén általában közös programokat szervezünk, hogy enyhítsük picit a hétköznapok rohanását. Elmegyünk a környéken sétálni, túrázni, hazamegyünk valamelyikük családjához ebédre, vagy csak otthon vagyunk és élvezzük egymás tarsaságát. Lakásban lakunk, kerti munka nincsen. Hétvégén megcsinálja a barkácsmunkákat ha van, faljavítás, ilyesmi. Elmegyünk nagybevásárolni például, segít a lakást összedobni.

2.

Nincs nagyobb babánk, ő az első. De abszolút kiveszi a részét a pelenkázásból, etetésből (sajnos tápszeres), öltöztetésből, fürdetésből.

3.)

Sokszor mondja, hogy ő tudja, hogy az anyukának mindig nehezebb dolga van. De néha úgy gondolom, hogy nem hiszi el, csak nekem bókol. Legyint hogy csináljam így, csináljam úgy, sokkal jobb lenne így vagy úgy. Ilyenkor egy órára leszaladok boltba vagy a patikába és vele marad a baba, utána nincs egy szava sem napokig. De olyan, hogy "ne szólj, te egész nap nem csinálsz semmit, egész nap itthon vagy" sosem hagyta el a száját. Nem panaszkodott soha hogy miért vagyok hulla estére.