Akik fiatalon lettek szülők - így utólag jobb döntésnek láttátok volna, ha vártok még vele?

20 évesen szültem a nagyot, eléggé nehezített pálya volt, mert egyedül neveltem 5 éves koráig, és mellette végig tanultam, amíg iskolás nem lett, közben a végén már főállásban dolgoztam is. Nem volt könnyű, de jó volt így, nekem nagyon jó emlékeim vannak ezekből a kezdeti évekből is. Hogy milyen nehéz volt egyedül, arra igazán csak akkor jöttem rá, amikor az öccse megszületett, és nem egyedül csináltam mindent, nem tanultam mellette (dehogynem, csak másfél volt a kicsi, amikor belekezdtem, és nem csecsemő). Most 32 vagyok, van egy majdnem 12 évesem és egy 3 évesem, pont jó így.

Nem érzem úgy, hogy "élnem kellett volna még", mielőtt szültem, mert én gyerek mellett is élek, és ha mostanáig vártam volna a gyerekvállalással, most is ugyanúgy lenne rá igényem, hogy néha gyerek nélkül mozduljak ki. Az egyetlen, ami tényleg kimaradt, pedig szerettem volna, az a külföldi nyári munka. Az egyetem alatt sokan mentek ki az USA-ba nyári táborokba dolgozni, oda én is szívesen mentem volna, de erre egy kisgyerek mellett nyilván nem volt módom. De ezt leszámítva nincs semmi, amit szerettem volna, de nem lehetett.

Még egy gondolat:

Amióta van gyerekünk sokkal jobban tudjuk kontrolálni az életünket,tervezni a kiadásainkat. Előtte hiába volt elvben több pénzünk, hó végére kevesebb maradt, mert elszórakoztuk, utazni mentünk stb. Ergo nekünk ez az építsük fel előbb az életünket dolog valahogy nem működött.