Normális az, ha egy gyermeket 7 hónaposan bead az anyukája bölcsődébe?

Üdvözlet, anonim vélekedők! Nekem annyi jutott eszembe, hogy a GYEREK érdekeit mindenki letojta vagy kamuból hozakodott vele csak elő. :D Arról van szó, hogy mindkét tábor hajtogatja a maga igazát - és mindkettőnek igaza van. Csak nem ugyanannál a gyereknél.

Tetszik az olvasóknak vagy sem, de az adott gyerek jelleme, szellemi/fizikai fejlettsége illene, hogy meghatározza, mikor menjen közösségbe. Nem anyuci/apuci önmegvalósítása vagy a pénzkérdés, vagy bármilyen külső kényszer. Ez lehet 7 hónaposan is, és lehet 2 évesen sem.

Nem az a tróger szülő, aki "bevágja a kölköt bölcsibe X hónaposan". Nem is az, aki otthon tutujgatja 3 évig.

Az a tróger szülő, aki a gyerek érdekei elé helyezi magát, úgy, hogy a kicsik első néhány éve a legmeghatározóbb a fejlődésük szempontjából. Ilyenkor kell igazán nulla hibával nevelni, fejleszteni őket.

A '70-es években is sokan tették bölcsibe a gyereket, akinek nem párnázta ki a fenekét a rokonság, nagyszülőség. Most is ez van. A 7 hónapos azért a legtöbb gyermek esetében bőven korai még, de nem mindegy az sem, hogy félnaposra adja, vagy egész nap lepasszolják.

Elobb egy tortenet: volt osztalytarsam immar 2 gyereket mevel. Mindketto kicsi meg. O otthon van a legkisebbel, "apuka" dolgozik. Ha otthon is van, gyerekekkel 0 foglalkozas. A no nem tudja ott hagyni, mert munkahely hijjan kb az alap penzt kapja rajuk. De panaszkodik, hogy ez igy nem jo. Visszamenni dolgozni nem akar, mert szeretne a gyerekkel lenni.... No komment.

A velemenyem: Amig nekem a parom tudja biztositani, hogy egyikunk se szenved hianyt semmiben addig 2 eves koraig biztos a babammal vagyok itthon. De ott van az onismeretem is. Ismerem magam, en erzem, hogy hosszabb tavon nem tudok itthon ulni, es igen, ha annyira erzem magamon, hogy itt mar a gyerek rovasara megy, hogy otthon vagyok vele (ingerultebb, kiabalosabb, sirosabb, nyugosebb, mergesebb vagyok, illetve mondjuk o is ki kel magabol), azt mondom, igen vissza megyek a munkahelyemre es ezt senkinek nincs joga biralni!!! Mert nekem fontosabb, hogy 4-6-8 ora utan ugy alljak a gyerekhez, ahogy egy szereto szulo. Es igen, nem mindenki anyatigris tipus, ettol pedig igenis tuzbe menne a gyerekeert. De tudod pszichologiailag igenis fontos, hogy az anya kiegyensulyozott legyen, tisztaban legyen a hataraival. Mert akkor a gyerek fele is ugy tud kommunikalni! Akinek az jo, hogy otthon van, tegye, akinek meg hogy kell egy 4 oras munkahely, tegye... ha a gyerekkel is teljesertekuen foglalkozik.

Es az, hogy mi a normalis... Nonszensz... Mert tenyleg van egy csunya hatar, ahol ugye elhanyagolas van, vagy lepasszolas, de hogy mi a normalis...

Hat pl ez olyan, hogy van egy standard szint, amit el kell erjen a gyerek, mire x eves lesz, de nem biztos, hogy el eri es mar rahuznak mindent... Aztan eltelik egy kis ido es utoleri a korabelieket... Na bumm.

bocsanat, ha hosszu lett, de ez a mi a normalis, az a nem normalis bosszanto... Senki nem nez ki ugyan ugy, senki nem ugy gondolkodik, mint a masik...

Bölcsibe jártam. Nem lettem problémás gyerek. Jó szüleim vannak. Sokkal jobb viszonyban vagyunk, mint a legtöbb ismerősöm a szüleivel. Én sem maradtam otthon 3 évet. De nem is dolgoztam 8 órában, és otthonról is tudtam. És valóban nem 2-3 évesen teszi meg vki az első lépést és nem is addig szopik.

Nem ettől függ, hogy milyen egy család, gyerek.

a 70'es években ez megszokott dolog volt

lévén akkor még ha jól tudom nem lehetett 3 évig otthon maradni

Külföldön lakom, itt kilenc hónapig fizetik a gyest , de hat hónap után egyre csökken, majd még három hónapig fent tartják a munkahelyet, tehát egy évig lehet maradni.

A lengyel barátnőm mondta hogy náluk három hónap a gyes.

Amerikában, hat hét van , szülési szabadság a neve utána lehet visszamenni dolgozni.

Úgy látom aki nem támogatja a bölcsi le van pontozva😊

Sebaj... A bölcsi egy szükséges rossz, úgy ahogy itt működik ez a rendszer.

Lehet 2 év körül jó a gyerkőcnek a hasonló korú társaság, de nem hamarabb és nem reggel 6tól délután 4ig.