Normális az, ha egy gyermeket 7 hónaposan bead az anyukája bölcsődébe?

Ma ha szükség van pénzre, és az anyuka visszamegy dolgozni, akkor teljesen normális, hogy bölcsibe megy a gyerek.

70-es években más világ volt, de akkor is sokan bölcsibe vitték a gyerekeiket, vagy a munkahelynek volt bölcsije, ovija. Én és a nővérem 70 évek elején születtünk, és mind a ketten hetes bölcsisek, és hetes ovisak voltunk. Ez azt jelenti, hogy hétfőn reggel bevittek minket, és pénteken délután jöttek értünk. Ilyen is volt.

Bár biztosan le leszek pontozva, én egyáltalán nem találom normálisnak ezt a rendszert, hogy a gyerek még szopik, de már szabduljunk meg tőle minél előbb!

Igenis szüksége van annak a babának az anya ölelésére, az anya illatára, a hangjára, hogy normálisan, biztonságban érezze magát. Persze, hamar "beszokik" a bölcsibe is, ahol többet látja a dadusokat, mint a szüleit, és egy idő után egyértelműen hozzájuk fog ragaszkodni.

Én maximálisan kihasználtam a 3 évet a gyerekeimmel és nem bántam meg. (Anyagilag észvesztően nehéz volt, beismerem) Amikor az iskolában mindenféle nyomás nélkül is kitűnően teljesítettek, nyugodtak és vidámak voltak, akkor értettem meg, hogy ezeknek az éveknek pénzben és önbizalomban ki nem fejezhető értéke van.

Ha előlről kezdeném, most is így csinálnám.

Nem tudok statisztikai adatokat. De hogy külföldön, nyugaton ez az alap, az biztos. Nem csak ezen múlik egy gyerek boldogsága, bár ezt itt kevesen hiszik el. Tanár vagyok, szinte nincs olyan tanítványom, aki teljes családban élne, nagyon sok közöttük a könnyű drogokat fogyasztó, a hétvégente rendszeresen lerészegedő, dohányzó, alapvetően kibillent lelki egyensúlyú kamasz. Bölcsibe nem járta a többségük, mert apuka volt a családfenntartó, anyuka bőven otthon lehetett 3 évet. Valami, valamikor mégis kibillent, mert ezek az anyák zokogva kérnek tanácsot a szülőin és a fogadóórákon, hogy nem tudnak hatni a gyerekükre.

Ezért itt rendre 0-ra pontozzák a válaszolókat, de mégis leírom: egy gyereknek alapvetően fontosabb a kiegyensúlyozott, életét teljesnek érző anya, minthogy az első három évben feltétlenül otthon legyen. Ha így van, az nyilván jó, de ha az anya vissza akar menni dolgozni, mert úgy kerek az élete, menjen. Arra koncentráljon inkább, hogy amikor konkrétan a gyerekével van, akkor mennyit és hogyan foglalkozik vele.

70-es évek elején születtem. Velem anyám otthon volt 3 éves koromig, de mellette vitte a gazdaságot: krizantémot termesztettek üvegházban (vágott virágnak), voltak tojótyúkok és pulykákat neveltek. A virágot teljesen anyám gondozta, s legtöbbször a baromfit is, mert apám 12 órázott.

Amikor a húgom a 70-es évek legvégén megszületett, már nem tudott háztájizni (elköltöztünk), így a húgom 1 évesen ment a bölcsibe, anyám meg dolgozni...

Érdekes módon a húgom nagyon problémás gyerek volt, én meg teljesen problémamentes, de hogy ennek volt-e bármi köze a bölcsihez, ilyen kicsi mintavételi tartomány alapján megmondani nem lehet...