Miert itelnek el a azert, mert szules utan 4 honappal visszamegyek dolgozni?

Látom nem érted meg,hogy nem az emlék a fontos,hanem,hogy kialakuljon a kötődés!

Érdemes lenne utána olvasnod,hogy hogyan hat ki a felnőttkorra!

Ja,de hiába is mondom... A projekted fontosabb....

Jajj ne izgulj már!

Rajtad kívül százan vannak így, csak azok nem írják ki gyakorira, hogy szapulják őket az otthon pic$átfonnyasztó anyák.

Mondok példákat, lehet megnyugtat, vagy ötletet ad.

Unokatesóm kb annyi időt volt otthon, amíg a a terhességből felépült. Utána már ment is dolgozni. Az irodályában kialakítottak egy baba sarkot, és vitta magával a kislányát. Ha tárgyalásos nap volt akkor nagymama vagy sitter vigyázott rá azt csőőőőőő.

Testvérem hasonlóan egy project miatt ment vissza dolgozni 6 hét után. Ott az unokaöcsémnek dadusa van, de mivel napi 2-3x kell csak terepre mennie a nővéremnek azért csak akkor van a dadus a gyerekkel. Amúgy ő is cipeli magával/vagy a férje.

43-as,gondolom neked még nincs gyereked,ha ilyen szavakkal illetsz egy anyát,aki otthon mer maradni a pici gyerekével. Hm...

Aki úgy ír,hogy "irodályában" annak egy forintot nem adnék a szavára.

18as vagyok

Akkor miért írtad ki a kérdést, ha nem tetszik a véleményünk?

Mondom ezt úgy, hogy

kisgyermeknevelő vagyok. Tudod hány gyerek hívott már anyának?! Olyanok akik fél éves koruktól bölcsisek! Mikor Anya meg jön értük sírnak, hogy nem akarnak menni. Nekem meg ég a képem! Pedig igazából logikus, hogy az ilyen pici gyerek ahhoz kötődik aki mellette van. Majd ne lepődj meg és ne ìrd ide ki, hogy szar Anyósod van, mert a gyereked anyának szólítja! Én sem szoptattam a fiamat, ennek ellenére a kötődés kialakulásához szükséges az első év együttlét. Velem sem volt Anyukám otthon sokáig, szeretem, de az az igazság, hogy nem kötődök igazán hozzá. Ez egyébként a párkapcsolataimra is hatással volt, képtelen voltam a bizalomra. A férjemnek sokat, sőt éveket kellett küzdeni mire megbíztam benne. Az egyetemen a tanulmányaim miatt kapcsolatban voltam néhány pszichológussal. Mind azt mondták, hogy az anya-gyermek kapcsolat kihatással van a párkapcsolatra. Semmi közünk hozzá, úgyis te fogod meginni a levét, de ne tegyél fel kérdést, ha baj, hogy nem olyan válaszokat kapsz ami tetszik. És hogy? Úgy, hogy ha vállalsz még egy gyereket, akivel lehetőséged lesz otthon maradni, (aki nagy eséllyel jobban fog kötődni hozzád, mint az elsőszülött) a másikkal meg nem, akkor nem fog utálni, hogy őt meg lepasszoltad? Vagy nem fogja utálni a testverét? Mert a kisebbik kell neked, igényt tartasz rá, a nagy száját meg befogod a bankkártyával! De remélem nem kerül rá sor! Annyian szenvednek, hogy nem lehet gyerekük, az ilyen, mint te meg ellököd magadtól. Mondhatsz akármit! Fél 4-5től az övé vagy! Ahha, 19kor alszik egy ilyen kicsi!

Irodalyaban ??

Tavaszi szunet ...

Hiába kaparsz, kérdező, nagyon sötét vagy sajnos, és csak a hozzád hasonló sötét emberektől számíthatsz támogatásra mint például az előző valamelyik hozzászóló :D

Továbbra is fenntartom, hogy szerintem egyébként kamu a kérdés, ha mégsem, akkor a fiatalsága és tapasztalatlansága magyarázza a tudatlanságát, amitől még persze szegény gyereknek nem lesz jobb.

Tényleg van ember a földön akinek magyarázni kell azt, hogy attol, higy nincsenek emlékeink 3-4 éves korunkig, egy fejlődéspszichologiailag érzékeny időszak...? Soha de soha de soha nem olvastál el egyetlen pszichológiai cikket sem? Mert akkor ideje lenne, ugyanis jó volna ha a döntésedben figyelembe vennéd ezeket a tényezőket is, amik, ezek szerint, teljesen kimaradtak nálad. Pontosan AZÉRT volt anyukáddal az "emlékeztető" korszakodból sok szép és szeretetteljes emléked, mert veled volt csecsemőkorodban.

A csecsemők anyai kötődését először, azt hiszen, egy angliai árvaházban fedezték fel. A dolog lényege az volt, a nagyon magas volt a csecsemő halandóság és senki nem értette miért, hiszen enni kaptak, meleg és biztonság megvolt. Az egyik ápoló elkezdte magához venni és dédelgetni a kisbabákat, amire a halálozási ráta zuhanni kezdett. Tudtommal ez az első leírása annak, hogy a kisbabáknak meg konkrétan fizikailag is szükségük van a szerető közelségre - és nyilván nem mindegy kitől kapják a törődést, de az már egy második lépcsőfok.

Feltételezem, ha ilyen magas pozíciód van, beszélsz angolul, úgyhogy itt egy minősített szakcikk a témában amiknek olvasd el minimum az abstract részét: [link]

"In this paper, the authors consider the evidence for this claim across several disciplines and conclude that the support of babies and their parents in the first two years of life to be a crucial aim of public health groups in the community."

[link]

Ha nem olvasod el az előző kommentem: itt egy tudományos cikk, ami arról szól, hogy bizonyított, hogy azok a csecsemők akikkel nem voltak ott a szüleik az első két évben, sokkal jobban ki vannak téve a különféle mentális problémáknak.