Honnan tudjam biztosra, hogy szereti-e a bölcsit és a gondozónénit? Még nem tud annyira beszélni, hogy ezt meg tudjam vele beszélni.
Sírni reggel elváláskor már nem szokott, de kicsit félénken megy be a csoportszobájukba. A gondozónéni elmondása alapján pár perc után feloldódik, és játszani kezd.
Itthon amikor készülődünk néha mondja azért, hogy nem akar menni, de általában azért gond nélkül, sírás és hiszti nélkül elindul.
A gondozónénit emlegeti itthon, de az érzelmeit szóban még nem igazán tudja kifejezni... néha arra a kérdésre hogy szereti-e igennel, néha meg nemmel válaszol.
A bölcsis társait szintén szokta emlegetni.
Szokott olyat játszani, hogy bölcsibe viszi a plüssmaciját, ilyenkor megpuszilja, odaadja nekem (én vagyok a bölcsis néni ilyenkor), és mondja, hogy megy dolgozni...
Ezek alapján szerintetek szeret ott lenni?....
Ovodai szorongás tüneteknél irják, hogy miket kell a gyerneken figyelni, milyen jelekből látni, ha baj van
Ill ha más lesz az addigi viselkedese.
Pl gyermekem egy időben esetlenné vált, leejtett dolgokat, csetlett botlott, kiderült, hogy a gondozo folyamatosan azt kántálja neki hogy ez sem jo, azt sem jol csinálod, a folyamatos ezt sem szabad azt sem szabad mellett.
Volt pár körünk az igazgatoval is, mert azert már kezdett durva lenni hogy folyamatosan védelmeznem kellett a gyereket. A gondozo mai napig nem erti mi a baj vele..szerencse hogy a másik gondozohoz tartozik
A leírtak alapján picit félénkebb az átlagnál, de szereti a bölcsődét, főleg, ha emlegeti a gondozónőt.
A "szeretem/nem szeretem" ennyi idősen pillanatnyi érzelmet mutat csak. Lehet, hogy eszébe jutott, hogy az étkezés miatt abba kellett hagynia a játékot és ezért "nem szereti".
Ha emlegeti, az a legjobb jele annak, hogy szereti, felnőtt értelemben.
Nálunk semmi jele nem volt annak itthon, hogy nem bírná a bölcsit. Úgy evett, mint eddig, úgy aludt, mint eddig, mosolygós volt és minden rendben volt.
A gondozónő minden nap azt mondta, mint neked. Az elején kell neki idő, hogy megszokja. Néha hallgatóztam és belestem az ablakon. Nem a feloldódást láttam. A kint várakozó anyukának is lazán hazudta, hogy már nem sír a gyereke. De sírt, hiszen együtt jöttünk ki a teremből.
Egy hét múlva kiderült a hazugság, ugyanis annyira frusztrált lett a gyerekem, hogy nem válaszolt a gondozók kérdéseire fejrázással és mutogatással, harapta a társait, és nem játszott a játékokkal, hanem dobálta őket. Szóltak, hogy szerintük komoly gond van, talán autista.
Hát nem az.
Bölcsiváltás után lett kapcsolata az új gondozónőkkel, senkit nem bánt, és mindent csinált, amit eddig is. Imádják és ő is imádja őket, a beszéde is rendesen beindult.
Az előző helyen sem sírt bemenetelkor, itt sem. Viszont mikor szaladt be, az előzőhelyen kikerülte a gondozót, itt pedig odaszalad hozzájuk.
Az első helyen 2 hétig kellett szoktatnom, itt már a második nap nem volt gond, mert a gondozók strapálták magukat, hogy a gyerek megkedvelje őket.
Ha komoly gond van, kiütközik a gyerek viselkedésén és ők fognak jelezni.
Ja és mivel itt is jött új gondozó, megfigyeltem, hogy ő van délután, a gyerek nem alszik. Nem tudom, hogy nekik feltünt e bent, de na öt tutti nem kedveli. Én sem kedvelem, ahogy hozzászól a gyerekekhez, kilóméterekre van a jóindulattól. Szerencsére ritkán van.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!