Az rossz jel, ha szeret bölcsődébe járni. (? )
Egy éve jár bölcsődébe a lányom, most két és fél éves. Nagyon jó intézményt fogtunk ki, kiváló gárda, a gyerek imádja, néha vasárnap is el akar indulni. Itthon, mióta tud annyira beszélni, mindig élménybeszámolót tart, nagyon szereti a gondozóit, pedig néhány cserélődött is. Ráadásul rettentő barátkozós, ingerkereső típus.
Játszóházban egy két gyerekes anyuka mellé keveredtünk, beszélgettünk. Két gyereke van, a kisebbik 2 éves. Ahogy a bölcsőde szóba került, már azt is szinte ördögtől valónak tartotta, hogy 3 éves kora előtt intézménybe jár. Ő 3 éves koráig otthon marad a gyerekeivel legalább, de lehet, hogy tovább. (Ő gyerekei, ő döntése, nem az én dolgom. Nekik így jó.)
De amikor mondtam, hogy mennyire szereti és milyen jó az intézmény, akkor jött a feketeleves: a lányom nem is kötődik hozzánk, lelkileg sérül, stb. Annyira meglepődtem, hogy hirtelen reagálni se tudtam, illetve meddő vitába mentem volna bele.
Találkozott már más is ilyen attitűddel?
Anno nem is az volt az első számú szempont, hogy az anyagiak miatt visszamenjek dolgozni, hanem egyszerűen láttam rajta, hogy rettentően igényli a kortársakat.
A családban is volt, aki szkeptikusan állt hozzá. Mondtam, hogy próbáljuk meg, maximum kivesszük, ha tévedtem.
A beszoktatás előtt felkészítettek, hogy bőgni fog, dráma, miegyebek. Vakartam a fejemet, hogy hááát, nem vagyok szakember, én ezt az egy gyereket ismerem, de szerintem két óra után simán otthagyhatnám, lekötné a társaság, játékok.
Nemnem, sírás lesz, fokozatosság. Oké, ők a szakemberek. Első nap 10 percig ült az ölemben és vizslatta a többieket. Majd felpattant és elkezdte végignézni a játékokat. Onnantól le voltam tojva.
Fél óra múlva felálltam, hogy én most kimegyek az előtérbe, ha kellek, rikkantsanak, vagy úgyis hallom a sírást.
Semmi. Ettől függetlenül végigcsináltuk a protokoll szerinti két hetet, de reggel vigyorogva rongyol be, délután ugyanilyen vigyorogva örül nekünk. Első nap is, meg azóta is. Egyszer volt, hogy sírt, nyűgös volt, de ott utólag kiderült, hogy betegség kezdete volt, akkor még tünet nélkül.
Mivel azt látom, hogy jól érzi magát, én is jól érzem magam. Este minket igényel, de napközben meg teljesen jól elvan ott is. Az önállóságra nevelést a bölcsődében és itthon is bátorítjuk. Ő is partner benne, úgyhogy egyedül öltözik (kivéve gombok), segítség nélkül eszik villával, kanállal, mos fogat. Abba is ritkán kell belenyúlni. Sok mindent a bölcsődében tanult meg, akár csak úgy, hogy másokat nézett és utánzott.
Tény, hogy ahány gyerek, annyiféle személyiség. Van olyan gyerek, akinek trauma a bölcsőde, de ne általánosítsunk, mert széles a spektrum a félénk, introvertált és a társaság középpontja típus között is.
"szerintem ez így önmagában nem baj. az lehet egy intő jel mondjuk, ha beszoktatáskor, mindenféle elváláskor teljesen közömbös, sosem sír, stb. az jelezhet pl. autizmust (nem ijesztgetésből tényleg csak szemléltetésképp a szélsőséget írom) "
A tágabb családban van autista, illetve a gyerekorvosunk is nagyon alapos. Biztos, hogy nem autista, a számos tünetből egy se igaz rá. Igényli a változatosságot, könnyen teremt kapcsolatot, nagyon kommunikatív. Nincs kiugró részképessége (ami az autisták egy részénél előfordul, szemben a szegényesebb szociális készségekkel), teljesen átlagos a korához képest.
A társaságkedvelő habitusa meg szerintem simán csak személyiségvonás. Ha pechünk van, még politikus is lehet belőle.
válasza: válasza: válasza:Nem olvastam a válaszokat, kommenteket, bocs, ha véletlen ismétlek.
A kezdő kommentet végigolvastam, nos, az anyuka, aki beszólt neked, alap nélkül ijesztgetett téged, amennyiben pusztán ennyiből ilyen messzemenő következtetést vont le.
Mondom ezt annak ellenére, hogy szakmai okokból tudatában vagyok, hogy négy éves kor alatt nem javasolt semmiféle nevelői (se oktatási) intézmény, KIVÉVE ha a gyermek igényli - márpedig a kisgyermekeknek csak a kisebb része igényli négy éves kor előtt. A tied pont eme kisebbséghez tartozik, akkor hát miért ne vihetnéd bölcsibe, ha ott pont jól érzi magát... Teljesen oké.
Önmagában ennyiből nem lehet eleve következtetni semmi olyasmire, hogy kötődési probléma stb volna... Teljesen más tényezőkön múlhat, de azon biztosan nem, hogy szeret bölcsibe járni.
Egyébként van egy kivételes időszak 4 éves kor előtt - csecsemőkhöz nem igazán értek, tehát csak nagyjából tudok utalni a következőkre: valamikor a 12. hónap előtt vannak bizonyos hónapok, amikor semmi problémát nem okoz, ha adott napon néhány órára más, de persze megbízható személy gondozza a babát. Pl az örökbe adás is kisbaba korban ideális, aki szeretné örökbe adni gyermekét. Egyfelől újszülötteknél még minimális szintű a kötődés az anyához, de hallottam más tényezőről is, mondom, csecsemőkhöz ne mértek, inkább nagyobbacskákhoz.
Létezik az úgynevezett szeparációs félelem / szorongás is, kb 6 / 8 hónaposan jelentkezik először, és kb másfél évesen másodjára. Ilyenkor érzékenyebb a gyermek, kapaszkodik az anyjába, idegenek láttán, e két időszakban a legerősebb az anyához való kötődés, normális esetben (pár hónapos időszakok ezek) :
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!