Azok a babák, akik 1 éves koruk előtt bölcsődébe kerülnek, nem kötődnek kevésbé az anyjukhoz?

A kiscsoportban a legkisebb baba egésznap sírt, kb 4 hónapon át..(még járni nem tudott)

Szerintem ennek hatása nem a szülőkhöz valo kötődést fogja érinteni, hanem a gyermek önbecsülését, ami talán kihat egy életre is szélsőséges esetben és ilyenekből lesz a kapcsolatfüggő vagy kapcsolatban mindent tűrő ember, szoval aki egész életében szetetethiányt érez.

Ilyen esetekben nagyon ajánlom inkább a csanát.mert amugy nem fogják a gondozók egyfolytában vigasztalni meg lekötni..

Még én adtam neki színes labdát mire csend lett es játszott magában, a gondozók meg meglepődtek es szoltak hogy a saját gyerekemmel törődjek...

1-es.

A fejlett nyugaton is tovább otthon marad, aki megteheti. Magas arányú a htb-k száma, akik nem csak az oviig, hanem az iskoláskor alatt is csak a gyerekeknek élnek. Aki visszamegy, jellemzően részmunkaidőben vagy részben home office-ban, a gyerekek pedig nem kerülnek egyből közösségbe, hanem az otthonukban vigyáz rájuk addig a nanny/babyszittyó.

Full time-ban többnyire csak az alacsony jövedelmű réteg kénytelen visszaállni és náluk nem jobb az öngyil.stat.

Az utolsó tipikus buta, demagóg. Látszik a hozzászólásán.

A kérdésre válaszolva, szerintem sem ezen múlik a kötődés. A bölcsi utáni minőségi együtt töltött idő számít szerintem.

A férjem anno 6 hónaposan került bölcsibe. Anyósom nem így tervezte, de friss jogászként jött egy lehetőség (abban a kis városban ez nagyon ritka volt), hogy mehetne bojtárnak. Elvállalta, és felépített egy karriert, hogy olyan életet tudjanak apósommal együtt biztosítani a gyerekeiknek, hogy pl. simán tudták fizetni az iskoláztatást, nyelvtanulást stb.

A férjem nagyon szereti és tiszteli az anyukáját. Megjegyzem, szerintem is nagyon jó anya.