Mit lehet ezzel a helyzettel kezdeni?

A gyereket a férjem hozza-viszi a bölcsődéből, mert egyrészt útba esik neki, másrészt én életveszélyesen vezetek, míg ő profi sofőr.

Nemrég baleset érte a gyereket a bölcsődében, hívtak, hogy menjek be a kórházba, már elindult vele a gondozónő. Ott találkoztunk. A gyerek sírt. Amin nem csodálkozom, mert fájt a sérülése, rohadt álmos volt, valamint szomjas és éhes. Utána, amikor kapott enni és inni, rögtön kisimult.

Akkor a gondozónő velem barátságosan viselkedett, kifejezett rákérdezésemre mondta, hogy nyugodtan vigyük másnap bölcsődébe.

Másnap reggel a társa rosszalló megjegyzéseket tett a férjemnek, hogy miért vitte be a gyereket. Ő értetlenkedve mondta, hogy előző nap a másik gondozó javasolta, azért. Délután már attól a gondozótól vette át a gyereket (akire jó sokáig várt, mert utána érkező anyukákkal fecsegtek állítólag), aki pedig azt mondta, hogy a gyerek azért kezdett sírni a kórházban, mert én megérkeztem (??). Ha nem mentem volna, akkor vissza is tudták volna délutánra vinni a bölcsődébe.

Itt ugye több ellentmondás is van. A kórházba azért mentem, mert ők hívtak, hogy menjek (meg ki ne menne ilyenkor?). A gyerek azért ment másnap, mert szintén ők javasolták.

A férjem mindezt nagyon feldúltan mesélte. Holnap együtt megyünk a gyerekért, mindenképpen beszélni akarok a gondozókkal, de nem tudom, hogy honnan fogjam meg a dolgot. Sőt, nem is értem a szituációt.

Rájuk támadni nem akarok, mert abból senki nem jönne ki jól. De elejét szeretném venni, hogy később ilyen helyzet álljon elő.