Ki mikor adta be a bölcsődébe a gyerekét?

Én két évesen adtam bölcsibe a fiaim, amikor lejárt a gyedem. A gyes annyira röhejes összeg, hogy nem maradtam mellette még egy évet otthon. Max. gyeden voltam, azért lássuk be, nagyon nem mindegy, legalábbis a mi büdzsénket érzékenyen érintette volna annyi mínusz, így az "ideális kor" nem volt szempont. Szerintem a legtöbb családban ma ez a prioritás, hogy mikor kell a szülőnek visszamennie dolgozni. Ha a pénz valahol nem is szempont, sok munkahely azért nem tudja három évig nélkülözni a munkaerőt, ha nem muszáj. Az én esetemben eleve határozott időre vették fel a kollegát helyettem, így egyértelmű volt, hogy mikor megyek vissza. Persze probléma esetén találtunk volna megoldást, de erre nem volt szükség szerencsére. Nálunk zökkenőmentesen alakult a beszoktatás, a kisebbik gyereknél 1 hétig sem tartott. Szerették a bölcsödét, nekem is jó volt, hogy nem estem ki olyan hosszan a munkából. Persze élveztem a gyerekekkel otthon töltött időt, azt a 2*2 évet, de így pont minden ideálisan alakult, a kecske is jóllakott és a káposzta is megmaradt.

Fiam szeptemberben kezd majd, akkor lesz 2,5 éves, nagyon szereti a gyerektársaságot, újdonságokat, barátkozós, most hogy jó idő van napi 4-5 órát vagyok vele az udvaron nagyon mozgékony, néha úgy érzem több aktív játékra vágyna, csak, ha rossz az idő kint, bent a lakásban egész nap nem tudom kergetni, dobálni, így arra jutottunk, h az idei őszi, téli időszakban szerintem szívesebben lenne gyerekek között.

8 hónaposan

23 hónaposan, mert lett egy autóhitelünk és kellett az én fizum is. Nagyon nehezen ment, sokat sírt szegény, bármit megtettem volna hogy még maradhassunk itthon, de a gyes mellett nem tudtuk volna fizetni a kiadásaink :(

12 hónaposan már be volt szoktatva. Szerencsénk van vele, mert imádja, és könnyen beszokott. Mi nem bántuk meg, a következő is ahogy betöltötte az egyet menni fog. Nem a pénz miatt adtuk be, hanem mert dolgozni akartam és egy év után már éreztem az elbutulást.