Bölcsőde most akkor jó vagy sem?

Nem értem, miért beszéltek úgy a bölcsiről, mintha az ördögtől való lenne. Pont azért, mert 2 gyerek sem egyforma. Tipikus magyar demagóg gondolkodás ez, pedig egy jó intézményben nincs rossz helyen a gyerek..

Ahogy elnézem, a bölcsi ellenesek rendre nem tudják elfogadni a másik véleményét, és nagyon trendi más feje felett pálcát törni.

Én a szülésem előtt nagyon bölcsiellenes voltam, mert szegénygyerek meg milyenanyaazolyan.

DE. Nyilván addig mindenki ért hozzá, amíg nincs gyereke.

Vannak olyan gyerekek, akiknek kell a társaság/a többi gyerek, és olyan is, aki jól elvan egyedül. Mint ahogy van olyan anyuka, aki néha szeretne magával (vagy mondjuk a munkájával, a háztartásával, a hobbijával stb) foglalkozni, és van olyan is, aki tökéletesen érzi magát úgy, hogy egész nap csak gyerekezik.

Kb másfél éves volt a lányom, amikor elkezdett bölcsibe járni, hetente átlagosan háromszor, és csak délelőttre, vagyis 3-4 órára max. Ő láthatóan nagyon élvezi, nagyon jól elfárad, szuperül alszik utána (korábban pl. ezzel gondok voltak), én is tudok dolgozni, takarítani, vásárolni, ami vele is megy, csak ugye nem olyan hatékonysággal. És amikor együtt vagyunk, akkor sokkal több türelmem van hozzá, és jobban tudunk játszani, érdekesebb is vagyok. A bölcsivel is elégedett vagyok, aranyosak, kedvesek a gondozónők, elfoglalják őket, sokat játszik, sokat vannak kint stb.

Szóval nekünk bevált. De egyáltalán nem való mindenkinek, úgyhogy egyénenként kell eldönteni, hogy ki mit bír, milyen az ő személyisége, milyen a gyerek személyisége stb.

Az enyém 1,5 évesen ment családi napközibe heti 2 napra, kényszer szülte helyzet volt. Azóta is jár, most már heti 5 napot, 2,5 éves jelenleg.

Nagyon szeret ott lenni, van, hogy hétvégén is nyafog, hogy menni szeretne. A kisebbeket már ő vígasztalja ha sírnak az anyukájuk után, kicsit rendszeretőbb is lett, néha átülteti az itthoni "programba" is az ottani szabályokat.

Viszont utólag úgy látom, hogy 1,5 évesen még nagyon kicsi volt ehhez az egészhez. Mindig egyedül játszott, reggelente gyakran volt sirdogálás. Ha visszapörgethetném az időt, megpróbálnám máshogy megoldani a dolgot.

Az a "mindenhol" az egyáltalán NEM kizárólag Mo.

Az is teljesen természetes, hogy mindenki azt igazolja, amit saját maga csinált.

A gyerekek meg szinte mindenhez alkalmazkodnak. És megpróbálják a saját örömükre, javukra fordítani.

Aztán majd kiderül 40-50 év múlva, hogy milyen kérdéseket tesznek fel ide....

Más országokban a szülők otthon lehetnek mindjárt vagy fél évig.

Mi lesz 40-50 évesen? Én is voltam bölcsis, 31 éves vagyok, egyszer sem fordult meg a fejemben, hogy lepasszoltak..