Miről marad le egy bölcsődébe nem járó gyerek?

Később veszik észre, ha valami gond van a fejlődésével. Nehezebben szocializálódik, nem ismeri a gyerekek közötti konfliktusok megoldását - anya nélkül. Mintákat nem, vagy csak keveset lát. Vannak behozható és kicsit elkésett hiányosságok. Nagyon sok függ attól, a szülő hogyan és mennyit foglalkozik a gyerekkel. A túl sok és a kevés sem jó, a nem megfelelő ingerek sem jók, a gyerektársaság kizárása sem jó 3 év alatt sem már.

Tegnap olvastam egy gyógypedagógiai jegyzetet, összefoglalva 3 éves kora után kezdték el kezelni a kisfiút közepesen értelmifogyatékosként, mert az ovodában derültek ki a gondok. Az anyja nem látta súlyosnak a helyzetet, a szülők meggyőzése is egy feladat volt.

Ingergazdagabb a környezet, talán ennyi a különbség. Több szociális, nyelvi inger éri, mintha egyetlen személlyel van.

Kifejezetten foglalkozások nincsenek, de a közösségbe beilleszkedés szabályait óhatatlanul megtanulja a saját szintjén, illetve sokat énekelnek, mondókáznak, játszanak.

A szó szoros értelmében tanulni csak az iskolában fognak a gyerekek.

Nem kell undorító tejes kávét innia.

Nem kell végigunatkoznia a napokat.

Nem kell idejekorán megutálni a nevelőket.

Nem kell a ráerőltetett közösségben el lennie.

Egy kisgyermeknek 3 éves kortól van igazán igénye kortárs közösségre. Természetesen addig is képes más gyerekek között játszani, még élvezheti is, de érdemi funkciója 3 éves kor előtt nincs. Ha egy kisgyerek jár bölcsibe, akkor abból profitál, ha nem nem jár, akkor abból, hogy családi közegben szocializálódik, ennyi.

Egyetlen előny jut eszembe: hogy hamarabb esik át a "kötelező" közösségi betegségeken, így talán az oviban kevesebbszer lesz beteg.

Én inkább úgy fogalmaznék,hogy hátrány semmiképpen nem éri, viszont van előnye.

Sírós reggelek: oviban is meg lesz ugyanúgy annak, aki nem volt bölcsis.

Unatkozás: miért unatkozna? Eleve több játék és több játszótárs van,mint otthon. És valljuk be, szerencsés, aki mondjuk minden reggel 8-tól legalább 2-3 óráig otthon kizárólag a babájával tud játszani, és semmi egyéb dolga. Én legalább is nem tudtam, mert főzni is "kellett", a takarítás sem magától oldódott meg.

Az én fiam pl. a bölcsiben lett jó evő. Hiába ültünk mi le itthon közösen enni, amikor csak tudtunk, nem volt az. Aztán bekerült és két hónap múlva mondták a gondozók,hogy biztos hat a "csordaszellem", de szinte mindent megeszik. Ott gyorsabban megtanult egyedül enni, pedig itthon is gyakoroltuk már a kanálhasználatot, de vhogy nehezen akart menni.

A délutáni alvás is totál beállt, hétvégén mindig ugyanabban az időpontban kezdett álmosodni, és aludt is el. Az én fiam nagyon szeretett a gyerektársaságot. Amikor beteg volt, és mondjuk egy hétig itthon dekkolt, hiába játszottam én már mindent vele, szerdán kérdezgette,hogy mikor lesz bölcsi, mert hiányzik neki az XY kisgyerek.

Szóval én/mi szerettük. Az oviba egy hét alatt simán beszokott most szeptemberben.