Akinek 2,5 évesen kezdte a bölcsit a kicsi, hogyan viselte?

dehogy rosszabb! sőt, a nagyobb gyerek INKÁBB elfogadja azt, hogy nem anucival, apucival, nagyival van, hanem társaságban, a gondozónénikkel... stb.

a kisebb gyerekeknek még kell a biztonságérzethez az anya, illetve még nem is értik meg a világot úgy, ahogy már egy nagyobb, teszem azt egy 2 éves.

szerintem a 24 hónap a korhatár, az alatt is mehet bölcsibe a gyerek, de biztosan lassabban, hosszabb ideig tart a beszokás (többet sírnak a kisebb gyerekek a bölcsi elején)

mi 26 hónaposan kezdtük, és csont nélkül ment. pedig szopizik a kisfiam, mégis a beszoktatás 5. napján mint a katonatiszt úgy aludt el a többiekkel a kis kempingágyon (nálunk 140*200-as matracon szenderedik el, a cicimmel a szájában, hosszas kukucskálás után, a bölcsibe meg mint egy programozott emberke, fekszik le kaja után és alszik be) :) ráadásul a gyerek csak a 3. héten 1-1 reggel pityergett, de akkor is inkább beteg volt egy pár napig, és nem volt kedve menni, de nem sírt, meg nem éreztem, hogy gond lenne.

és nem az én kisfiam volt ilyen, más, vele hasonló korú kicsi is így simán, gyorsan, zökkenőmentesen szokott be.

(hozzáteszem, a mi csoportunkba álom gondozónénik vannak, egy csoda amit ott ők csinálnak, itt a kerületben "legendásan" jó a hírük! lehet, ez is számít)

szóval nincs olyan, hogy 2,5 évesen a legrosszabb. nincs legjobb se és legrosszabb se, szerintem csak van, akinek nehezen megy a beszokás, és van, akinek könnyen. az biztos, 2 éves korúnál fiatalabb gyerek nehezebben rázódik bele. a te gyereked életkora inkább ideális szerintem :)

ja, és egy fontos dolog: a gyerek a te érzéseidre hangolódik. ha te úgy fogod fel a bölcsit, hogy az mennyire jó lesz a gyereknek, akkor a gyerek a lehető lejobban kezeli majd a dolgot. szerintem nálunk ez is közrejátszott, a gyerek annyira élvezte a bölcsit, én meg olyan érzéssel hordtam be a kicsit, hogy "örömet szerzek neki" - de tényleg :) úgy érzem sokszor, hogy boldogságot adok neki azáltal, hogy közösségbe viszem :) (mondjuk mióta 8 órában dolgozom már, és 9 órán keresztül nem látom, én már nem vagyok oylan boldog, de a gyerek tök elemében van, alig várja, hogy mehessen :) - most vagyunk 2 hónapja bölcsisek :)

ja, még1 gondolat. 8-9 óra munka után hullán érek haza, és örülök, hogy a bölcsiben szaladozik, játszik, énekeltetik, tapsoltatják, foglalkoztatják a gondozónénik, mert én már ezt így meló utáni aligéleknéha filinggel nem tudom neki megadni.

szóval jó a bölcsi, ne aggódj, jó lesz nektek, tökéletes a 2,5 éves korral ebbe belevágni! :)

Idézem

az első beírót,

félig téved, korrigálom őt utána:

"dehogy rosszabb! sőt, a nagyobb gyerek INKÁBB elfogadja azt, hogy nem anucival, apucival, nagyival van, hanem társaságban, a gondozónénikkel... stb.

a kisebb gyerekeknek még kell a biztonságérzethez az anya, illetve még nem is értik meg a világot úgy, ahogy már egy nagyobb, teszem azt egy 2 éves."

Ez így fél igazság.

Eleinte csecsemő korban, újszülött kortól még nem igazán szokott jellemző lenni szorongás, idegen társaságban;

eléggé nyitottan, rugalmasan fogadja az új helyzeteket is a csecsemő, általános esetben, tehát ha átlagos csecsemőről van szó (nem fogyatékkal élőről).

Az első hónapban az se tudatosul bennük, ha "tartós szülő csere" történik, értsd: pl örökbe fogadás.

Azonban, a csecsemő kor során, idővel megjelenik az ún. szeparációs félelem, nos, ekkor kell ügyelni, ne legyen elszakítva egyetlen órára se a szüleitől, lehetőség szerint. (Nagyszülői felügyeletet is csak ritkán, alkalilag ajánlok ezen időszakban.)

Ha muszáj, akkor is csak fokozatos beszoktatással szabad, de még így is megviselheti a csecsemőt.

Általános esetben, a későbbiekben részben egyénfüggő: temperamentumtól függ elsősorban, tehát extrovertáltak könnyen bölcsibe adhatóak,

vagy más nevelőre bízhatóak 2 - 2 és fél éves kortól, de a többség, aki félig intro- és extrovertál, valamint akik introvertáltak inkább, megviseli őket az idegen közeg, amennyiben a szülő ott magára hagyja akár csak egy órácskára is, még beszoktatással is.

Ennél fogva szakmailag általában nem javasolt a bölcsőde, az inkább kényszer megoldás, a szülők munkába járása miatt.

(Persze a bölcsődében dolgozók egy része tagadni fogja a szakmai álláspontot, a statisztika, az állami anyagi támogatás, vagy ha magánbölcsi, a bevételük stb okán.)

Így az óvodakezdés se ajánlható a három évesek átlag 70%-ának, nemhogy a bölcsőde...

A 4. életév az ideális a közösségbe járáshoz számukra, de ekkortól is szigorúan fokozatos (néhány hetes) beszoktatással.

Egy óvodapedagógus