Akinek sötétben, csendben aludt a gyereke, mennyire sikerült átszokni az intézményben alvásra?

Ma próbálkoztak először az altatással. Reggel eleve korán kelt (hatkor, nem szokása pedig), így egész délelőtt tök álmos volt. Mégis az ágyról leugrált, legózni akart, játszani. Nem volt hiszti, de aludni sem akart. Végül hazaküldtek minket, itthon meg azonnal felborult bő két órára.

Holnap a gondozók próbálkoznak - hát, sok szerencsét nekik.

Az alváson kívül semmi gond vele, nagyon simán ment a beszoktatás, sírás egyáltalán nem volt.

Bölcsőde előtt viszont délelőtt is szokott másfél órát aludni, meg délután is egy erős órát. A délelőtti most teljesen kiesik neki, délután meg kb. két óra, de láthatóan fáradt. Hétvégén azonnal visszaáll a délelőtti alvásra.

Azon morfondírozom, hogy bár tényleg nagyon jól érzi ott magát, a gondozók is profik - ha nem tud elaludni, ott merjem-e hagyni délutánig. Félek, hogy az alváshiány idővel vámot szed az amúgy kiegyensúlyozott idegrendszerén.

Bölcsődéről van szó, nem szopik.

Ma valamit varázsoltak a gondozók, mert már egy órája alszik.

Délben elhozni munka miatt nem tudjuk, a két hetes beszoktatást is kínkeservvel szerveztük meg, még a nagyszülők is beugrottak segíteni pár napra.

Az alvás volt egy egyetlen necces rész, amitől tartottunk. Amúgy szeret ott lenni, sírás soha nem volt, nagy ívben le volt tojva, aki éppen bevitte (apja, én, nagyszülők közül valaki), ő ment játszani.

Gondozók szerint sincs gond vele, vigyori, kiegyensúlyozott.

Fogalmunk sincs, hogy hogyan oldották meg az altatást. Ráadásul rácsos ágyban alszik itthon, ott meg valami alacsony tábori ágyon is sikerült elaltatni, amiről tegnap még állandóan szökni próbált. (Mert játékok voltak körülötte és izgatta a fantáziáját.)