2 év körüli fiam van. Másnak is volt olyan érzése, hogy a gyereke eltér az átlagtól? Mit kezdtetek a félénkséggel?

Nem voltam ilyen helyzetben, de nekem is van pici fiam. Az hogy lassan csinál dolgokat miért baj? Minden gyerek más ás más. A lényeg, hogy neki is sikerül végül. Vannak gyerekek, akiknek egy új helyen szüksége van egy kis időre, hogy feloldódjon, ugyan úgy mint a felnőtteknek. Olyankor inkább legyél ott mellette, öleld meg, nyugtasd, hogy biztonságba érezze magát. Mond el neki, szépen, hogy (pl.játszón), melyik játék mire való, csak lassan nézegessétek a játékokat. Ő is egyéniség, miért kellene, hogy a temperamentuma a tiédhez hasonlítson? Nem lehet, hogy érzi rajtad, hogy elégedetlen vagy vele, és az frusztrálja? Írtad, "hogy más gyerek foggal-körömmel..", nem rég voltunk egy családi napon, sok játék, sok gyerek. A kisfiam játszott egy felfújható csacsival, és egy kicsivel idősebb kislány nekirontott, és szinte kitépte volna alóla a csacsit. Hát az én fiam is megijedt hirtelen, és Ő is hátrált. Nekik is meg kell tanulni a társas viselkedést, kezelni a dolgokat. Ez idő. Kicsit úgy érzem, nem tudod elfogadni a gyermeked tempóját, pedig ezzel megfogod nehezíteni az életét. Ne hasonlítsd a fejlődését ilyen görcsösen másik gyerekhez. Az én kisfiam 18 hós, és még csak gagyarászik. Persze szeretném, hogy beszéljen, jó lenne érteni. De nem erőltetem, és nem frusztrálom sem magam, sem őt, amiért még nem megy neki. Majd eljön az ideje. Szeresd Őt, támogasd, és fogadd el, hisz biztos egy tündéri manó Ö is. :) Ne várj el tőle ilyen görcsösen dolgokat.

Örülök, ha tudtam segíteni. Ha esetleg akarsz beszélgetni néha, akkor írj privit. :)

Szerintem nyugodj meg, minden gyerek más és más. Semmi gond nincs vele, és semmiről nincs lemaradva vagy elmaradva, teljesen más minden gyerek tempója. Az, hogy sír a bölcsiben teljesen átlalános, és nem kivételes. Nagyon sok gyerek sír az elején, még az én lányomnál is eltört egyszer a mécses, pedig ő nagyon szereti a gyerekeket, velük játszani, ölelgeti puszilgatja őket, és alig várja, hogy menjen, de neki is volt sírós korszaka, és biztos még lesz is. Ne legyél szomorú, én meg pont az ellenkezője miatt voltam az, az én gyerekem mindenkitől eltérően durván pörög, alig alszik, rengeteget szaladgál, játszik, igazi duracel nyuszi, a többi bölcsishez képest egy energiabomba, vele meg azért nehéz, mert nem hagy másokat kibontakozni, mert mindenre kíváncsi, elveszi más játékait...stb. Az elsődleges dolog, amivel szembesülnöm kellett, hogy nem őt kell megváltoztatni, nem vele van a baj (azért mert alapvetően habitusban különbözik az átlagtól), hanem nekem kell őt elfogadni úgy ahogy van, és felvenni vele ezt a gyors tempót. Amúgy a bölcsiben rengeteget idomult a többiekhez, már nem fészkelődik annyit, mint az elején, mostmár képes egy helyben ülni legalább az ebéd idejére, szerintem neki is ez lesz, ő is fel fogja venni a tirmust a többiekkel, és majd szépen kinyílik ha megjön a bizalma a dadusokban, és tudni fogja, hogy mindig ugyanazok az arcok várnak rá, mindig ugyanarra a helyre megy és minden átalakul szépen lassan megszokássá. Akkor biztonságban fogja magát érezni, s fel fogja venni a többiekkel a ritmust. Amúgy abszolút nem egyedi amit leírtál, a kislányom csoportjában is van olyan gyerek aki azonnal sír, ha a másik gyerek hozzáér, és nem védi meg magát hanem menekül, egyedül játszik, és nem vágyik társaságra. Nincs ezzel semmi gond, ők most tanulnak szocializálódni, gondolj bele, idáig csak te voltál neki meg a szűk család, a biztonságérzés, a burok. Mindenki másképp reagál erre, de hidd el (sajnos vagy nem sajnos) minden gyerek végül beidomul a nagy átlagba a nagy közösségbe, és megtanulja, hogyan kell más emberekkel, gyerekekkel együtt létezni :) Semmi gond nem lesz, de ez lehet, hogy hónapok műve lesz. Nem tudom nekem felnőtt ember létemre, fél év kellett, hogy megszokjam az új munkahelyem és addig minden nap gyomorideggel keltem. Most gondold el egy kicsi gyereknek milyen nehéz lehet ez. Amúgy az én lányom is 2 éves, és csak szavakat mond, barátnőm ksifia 2,5 és ő is csak hangokat utánoz, meg egy két szót mond. Nincs semmivel sem lemaradva, aztán lehet egyik pillanatról a másikra elkezd folyékonyan beszélni. Szerintem szülőként nézve az a baj a mai világgal, hogy a felnőtt életben uralkodó elvárásokat, etikettet ráerőltetik ilyen korán a gyerekekre, és persze mi is görcsölünk azon, hogy jajj csak ne az én gyerekem legyen a különc meg a kivétel. Pedig nem szabadna ezt éreznünk, csak ez a magyar felfogás és mentalistás. Egyes országokban sokkal lazábban kezelik ezeket a kérdéseket, hagyják a gyerekeket jobban kibontakozni, elismerni a saját személyiségüket. Itt akkor kapod meg ezt, ha fizetsz magánölcsiért havi 100ezret, de lehet még akkor sem.

Írod, hogy kimaradt a mászás, ez akár nagy gondra is utalhat, de annyiban hagyni semmiképp nem szabad. Korai fejlesztő, de mihamarabb!