Nektek milyen volt a bölcsis beszoktatás 2 hete?

Nem való még neki az elszakadás, ahogy a beadott gyerekek nagy részének sem. Normális, hogy sír, mikor melletted lenne boldog és otthagyod. Előbb-utóbb, mert okos gyerek, fel fogja fogni, hogy akkor is otthagyod, ha sír. Nem tudnád megoldani máshogy? Otthoni munkával?

A gyerek személyiségétől függ, mennyire könnyű beszoktatni. A lányom soha nem sírt utánam, pedig nem vagyok anti anya, otthon sokat ül az ölemben,rengeteget szeretgetem-puszilgatom (és ő is viszont). De egész pici korától meg van veszve a gyerektársaságért. Már a beszoktatás elős napján bevetette magát a többiek közé, és én nem érdekeltem többé. Kedden kezdtük a beszoktatást, és a következő hétfőn már ott aludt, gond nélkül. Amikor megyek érte boldogan szalad hozzám, de egy kezemen meg tudom számolni, hányszor hagytam ott sírva az elmúlt fél év alatt.

Nálunk nem enyhült, sírt órákon át, az óvónők nem tudtak vele mit kezdeni, sajnálkozáson kívül, mi kivettük.

Nekünk is hasonlóan indult. Kisfiam két és fél évesen kezdte a bölcsit, és először csak 10 percre küldtek ki, végig bőgte, majd másnap 1 órára, azt is végig üvöltötte, toporzékolt, hisztizett, folyton azt kiabálta: "felhívni anyát", ez volt másnap is. De aztán egyre jobb lett, a második héten már csak akkor sírt amikor reggel bevittem, de ahogy elmentem már nem hallottam sírni. Most meg imád a bölcsibe járni, nagyon jól érzi ott magát, és sokat fejlődött minden téren, pedig az elején, hogy ilyen nehezen indult a beszoktatás elgondolkodtam rajta, hogy inkább kivesszük és találunk valami más megoldást, de szerencsére folyamatosan javult a helyzet, csak rá kellett jönnie, hogy mindig megyünk érte, nem marad ott. Mert hiába mondtuk neki, meg kellett hogy bizonyosodjon róla. Nekem annyiból szerencsém volt, hogy a kisfiam imádja a gyerekeket, úgyhogy ez is biztos segített. Kitartás, a kezdet nehéz, de aztán minden rendben lesz, biztos ő is jól fogja magát érezni ott, majd rájön, hogy mennyi jó dolog, újdonság van a bölcsiben, csak nála ez egy kicsit több idő, de azt mondják ez a jobbik eset, ha az elején adja ki magából.

Nem vígasz, de örülj neki! Jó a kapcsolatotok. Rengeteg gyermeket látok, akik nemigen sírnak az anyukájuk után....hónapokon belül kiderül, hogy a gyerek-anya kapcsolatban valóban gáz van. 2 éves kor alatt a normális kapcsolatban a gyerek kétségbe esik az anya hiányától. Valóban enyhülhet a sírás a 2. hétre, de főként akkor, ha anya helyett a gondozónő személyében találja meg a biztonságot. Ha rajta próbál csüngni, úgy,mint otthon...utána majd látja, hogy a többi gyerkőc jól elvan és szép lassan elvegyül. Hosszú folyamat ez, én nem 2 hetet adnék.... Ha nagyon nem megy, akkor bölcsit kell váltani, ahol szimpibb a gondozónő. Pici pityergés nem baj reggel, de a folyamatos, órákon át tartónál már elgondolkoznék a bölcsi váltáson, vagy a "maradjunk még otthon-on". 2 éves kor alatt én nem ajánlanám a bölcsit.... de másfél alatt egyáltalán nem. Vétek a baba ellen. De megértem a szülők helyzetét is, a munka nagy úr sajnos :(