Szept-ben kezdjük a bölcsit 21 hónapos kisfiammal. Van amit tudtok tanácsolni, ami bevált, megkönnyítette a beszokást? Vagy van amit ti másképp csináltatok volna?

A legfontosabb, hogy a kisfiad eddig hogy élt. Értem itt azt, hogy például szokott-e másnál (nagymamáknál, rokonoknál) 1-1 napot eltölteni, esetleg ott aludni vagy legalább jó pár órát elvan mással. Esetleg gyerekfoglalkozásra járt-e. Ha igen nem lesz gond a beszoktatással. Az én kisfiam ilyen. Még a nyáron voltunk pár alkalommal a leendő csoportjában, de nem volt vele gond. Az óvónő is azt mondta inkább azokkal van a "probléma" akik addig csak anya-apán lógtak (vagyis nem voltak soha "egy percig sem" távol a szülőktől).

A hiszti más dolog. Az nálunk is van itthon. De ott meg nagyon szépen hallgatott az óvónénire, dadusnénire. Meg neki csak az a fontos, hogy le legyen kötve valamivel, amikor foglalkozásokra is jártunk irtó élvezte, a vezető minden mozdulatát figyelte, mit hogy csináljon...... És sose hisztizett vagy sírt semmiért. Itthon annál inkább, ha azonnal nem történik az amit ő kigondol vagy nem úgy van akkor így próbál hatni. De közösségben ez nála nem jön elő.

"Az óvónő is azt mondta inkább azokkal van a "probléma" akik addig csak anya-apán lógtak "

Nagyon szívesen elbeszélgetnék evvel az inkompetens óvónénivel. Ugyanis égbekiáltó marhaságot állít. A bölcsődének csak szükségmegoldásnak kellene lennie, pl a szülő munkába járása miatt. Máskülönben a gyermek optimális fejlődéséhez az járul hozzá, ha 4 éves koráig NEM kerül gyereközösségbe, legfeljebb szülőjével együtt. Csak a gyerekek kisebb része az, aki élvezi már 1-3 évesen a gyerektársaságot, meg lehet kockáztatni közösségbe vinni, ha ennyire magabiztosan hiszi a szülő, hogy csemetéje ilyen, csak nehogy megbánja, ha "nem jön be a tippje".

A gyermekek többségének alapvetően csak a szülőjére -másodsorban esetleg közeli rokonaira- van igénye, kb 4 éves korig. (Onnantól is, de onnantól már hasznos a gyermektársaság is.) Négy éves kor alatt gyermektársakkal egyedül lennie (plusz idegen felnőtt, pl óvónő) hátrányos a legtöbb gyermekre nézve. Csak ha a szülője vele van, akkor fér bele, de optimálisan fejlődnek a gyerkek akkor is, ha 4 éves korukig semmi módon nincsenek gyermerktársaságban.

Tudom, hogy szeretik "betörni" a gyerekeket sokan, miközben fogalmuk sincs, hogy ezt teszik. De ez hosszú távon árt a gyermek fejlődésének, mind pszichésen, mind pedig fiziológiásan.

Egy kolléga.

Ez nem vallás kérdése, hanem mevelési érzék, plusz szakmai tanulmányok kérdése.

"más országok gyerekei nem "rosszabbak", mint az itteniek."

Nyugat-Európa katasztrófális ilyen téren. Nézd meg a gyerekeik és felnőtteik tövvségét, főleg Angliában, Németországban, Hollandiában... Persze azt "kell" majmolnunk... Csak maga se tudja a legtöbb itteni, hogy minek...

Vekerdy Tamás, hazánk egyik, ha nem a legnagyobb gyermekpszichológusa, Ranschburggal (isten nyugosztalja) együtt. Vekerdy a gyakorlati tapasztalatai által , sok évtizedes kutatások során megalapozottan reformálta meg a magyarországi óvodai nevelést, a nyolcvanas évek közepétől.

Az ovik többsége Mo-on ezt követi, szülők többsége meg sok szempontból homlokegyenest ellentétes irányba van megvezetve, felülről, pl kereskedelem, divat hatására, többnyire a szülői aggodalmakra építve, becsapva a szülőket, sajnos.

Vekerdy úrnak hasonló tapasztalata, meglátása van e kérdésben, mint nekem.

Egy szakmabeli.

5/1 : https://www.youtube.com/watch?v=NiMO7n1kKRk

Jobbra látod a folytatásokat.

ÉBRESZTŐ.

Nem kell a nyugatot sem általánosítani. Szerintem ők is ugyanolyan normális emberek. Legalábbis én nem tapasztaltam azt amit te írsz előző.

Belenéztem amit linkeltél és ott ki is emeli, hogy érzelmi biztonság kell, és szabad játék társakkal a fejlődéshez.

Ha pedig a gyerkőc érzelmi biztonságban érzi magát nem sír ha ottmarad valahol szülő nélkül és játszik. De mindenki úgy neveli a sajátját szerintem ahogy ő a legjobbnak látja.

Hát nem tudom, az én lányom ritkán volt mással, olykor-olykor vigyáznak rá a nagyszülők, de nem jellemző sajnos, a többi gyerek társaságát soha nem kereste a játszótéren meg sehol sem, ehhez képes egyetlen könnycsepp nélkül beszokott, imádja a bölcsit. Nem veregetem magam vállon, hogy ez azért van, mert olyan szuper módon nevelem, ő egyszerűen alkatilag egy rendkívül könnyen alkalmazkodó kisgyerek.

Egyetlen tanácsom lenne talán, hogy győzd le magadban a rossz érzést és a lelkifurdalást, már persze, ha van. Próbáld azt kommunikálni a gyerek felé, hogy milyen jó is lesz neki a bölcsiben, és hogy ez egy olyan dolog, amire büszke lehet. Ha te nem vagy bizonytalan magadban, szerintem ő is könnyebben fogja venni az akadályt.

Aha,tehát minden anya rosszul nevel aki beadja a gyerekét? És minden gyerek nem megfelelően fejlődik majd ezért kedves kolléga?

Tudod mit elhiszem amit irsz nem megyek vissza dolgozni! Leírom a bankszámlaszámom oda kérem utalni a pénzt amiből megélünk. Ja nem tudsz utalni? Akkor huzzál innen a lekiismeret keltő sz.mét dumáddal!!! Mellesleg én is nagyon nagyon szívesen lennék itthon a kislányommal még egy évet de a gyes semmire nem elég,na ez a tény!