Miért baj, hogy ha bár megtehetnénk, de nem magánbölcsibe jár a gyerek, hanem államiba?

Nem hiszem, hogy bántanak, csak kíváncsiak nem értik. Mindenhol azt hallani, hogy túlzsúfoltak az állami bölcsik, lebetonozott vasjátékos udvarokkal, hulló vakolattal, mogorva gondozóval, pelenkát lopó szülőkkel stb. ezért nem értik, hogy minek járatod oda, ha lehetne jó helyre is. Egyszerűen el kell magyarázni, hogy azért, mert a ti államitok is jó.

Szerintem nincs ezen semmi bonyolult, vagy most csak azt várod, hogy veregessük meg a hátad, hogy jaj bizony, de jó, hogy nem vagy sznob?

Ez csak kérdés volt, azt gondolom. Nálunk államiból annak a klinikának a bölcsije jött szóba, ahol a férjem orvos, de a háziorvosunk lebeszélt róla, azt mondta, hogy a gyerekek olyan kórházi törzsekkel találkoznak a mindenfelől jövő orvos szülők miatt, hogy inkább válasszunk másikat. Plusz én nem dolgozni, hanem tanulni megyek még vissza, amikor bölcsibe kerül a lányunk, így a támogatott helyeket igyekeztünk meghagyni olyanoknak, akiknek szükségük van rá. Mi a magán mellett döntöttünk, igazából infrastruktúrában, csoportlétszámban, gondozói felkészültségben én sem látok különbséget a magán és az állami között. Mindkettő újonnan épült, remek szakemberek dolgoznak bennük, és számunkra egyformán megfelelnek.

Én egyedül a családi napközikkel nem vagyok kibékülve, látom, hogy milyen képzettségű (semmilyen...) emberek indítják, és sajnos olcsó húsnak...

Avval teszel jót egy 4 év alatti gyermeknek, ha nem viszed nevelési intézménybe, amennyiben megteheted, h vele vagy mindig.

Pszichés fejlődés szempontjából az anyja kell legyen a társasága elsősorban, másodsorban az apja, harmadsorban a rokonai, negyedsorban meg ismerkedjen veled együtt a környéketekkel.

A 4 év alatti kisgyermekek igen kicsi hányada igényli a gyerektársaságot, ráadásul azok se vesztenek semmit, ha nem járnak nevelési intézménybe: se bölcsibe, se oviba, 4 éves kor alatt.

Egy óvodapedagógus.

Szívesen a válaszom. Eltérő meglátásunk abból fakad, hogy én számos kisgyermek esetéből indulok ki, míg te csak a tiedéből, esetleg még néhány ismerősödéből.

Mint írtam, a 4 év alattiak TÖBBSÉGÉRŐL -és NEM mindegyikéről- vélem, hogy többet árt neki egy nevelési intézmény, mint használ - a kizárólagos szülői társaság helyett. (Így hát kivétel erősíti a szabályt, tehát egyénileg is meg kell vizsgálni a nev.intézmény szükségességét.)

Persze azt sem állítottam, h baj lenne kivinni a játszótérre. A friss levegő amúgy is kell, de a LEGTÖBB két-három éves MÉG CSUPÁN ELJÁTSZIK egymás MELLETT -és NEM egymással-, aminek eléggé minimális a szociális hatása, ugyanakkor utal arra is, hogy nincs igénye más gyerekek társaságára A LEGTÖBB 4 ÉV ALATTINAK.

Az igény inkább 3-4 évesen jelenik meg, többségüknél 4 évesen.

És ez nem minden... A szülőtől való elszakadás traumatizáló hatású esemény a legtöbb 4 év alatti számára, amivel az óvodai, bölcsödei elhelyezés jár.

Ha egy másik őszinte -nem részrehajló- óvodapedagógust megkérdezel, aki nem kókler a szakmájában, ő is ezt fogja mondani. Apropó, és lehetőleg (jelenleg kb) 45 év alatti óvodapedagógusokat kérdezz, mivel az idősebbek még részben/egészben a szocialista rendszer hibás óvodapedagógiai szemléletében lettek képezve, és nem feltétlenül hatott mindegyikükre a továbbképzés...

A legtöbb kollégám fel van háborodva a kormány kísérlete miatt, miszerint 3 éves kortól kötelezővé tenné az óvodaába iratást.

Azt sem állítottam, hogy ne járjon munkába a kedves szülő, csak hogy minden áron elkerülje a bölcsődébe adást. Úgy fogalmaztam: "amennyiben megteheti".

Hozzáteszem: TAPASZTALATBÓL és NAGY SZÁMÚ KISGYERMEK esetéről beszélek. (Az elmélet egy dolog.)