Kedves Anyukák, mi a véleményetek, mit tennétek a helyemben bölcsődei lopás esetén?

Kedves Utolsó Válaszoló,

köszönöm, ezt tényleg megfontolom.

Én is rögtön ezzel kezdtem, hogy mikor beszélhetnék az intézmény vezetőjével- a válasz az volt, hogy "anyuka, ma meg holnap biztos nem, mert vizsgáztatás van, nem ér rá, de mi szóltunk" (gyakornokok, OKJ-s tanulók vannak a bölcsiben).

Egyébként sajnos nincs bent reggel 1/2 8- 3/4 8 körül (8ra jár percre pontosan, vagy esetleg az után) és mire normál munkaidő végén megyek, ismételten nincs már bent.

Amikor egy egészen más ügy (nem problémázás) miatt hónapokkal ezelőtt felhívtam, finoman szólva sem volt telefonon valami udvarias. Sajnos elég lekezelő stílusa van a kezdetektől, amire nincs oka (tanult ember vagyok én magam is).

Ősztől már bölcsődébe megyünk. Ettől a lopás sajnos megtörtént és most úgy vagyok vele, hogy ha már nekem el kell ezt szenvedni, akkor legalább sikerüljön elérni, hogy az utánam jövőkkel ez ne történjen meg.

Nekem elvárásom, hogy legalább valami nagyon minimális szinten legyen már biztonságban a kisfiam holmija. A bölcsődei dolgozóknak van zárható öltöző szekrénye, a munkahelyemen nekem is zárható az irodám stb. Itt sem vállal természetesen senki felelősséget azért, ha széthagyom pl. a gyűrűmet vagy a pénztárcámat stb.

De legalább az ELVI lehetősége megvan annak (zárral pl.), hogy ha akarom, akkor meg tudjam védeni a holmijaimat.

A bölcsődénél épp azt hiányolom, hogy ha akarnám sem tudnám a későbbiekben sem biztonságba helyezni a holmikat és igenis tartok attól, hogy ha megint vennem kell egy cipőt, akkor az is eltűnik.

Az én elvem sok esetben az, hogy ha már én kárt szenvedtem, akkor ezen túllépve igyekezzünk összefogni, hogy legalább mással ne essen már meg UGYANÍGY.

Szép napot:

ÚJ (NEGATÍV) FEJLEMÉNYEK

Kedves Kommentelők,

ma újabb rossz érzéssel gazdagodtam, de néhány holminak ismét lába kelt.

Ma délután mentem a kisfiamért a bölcsődében és láttam, hogy nem a saját ruhája van rajta, nem is az, amiben reggel volt. Mondták, hogy történt egy kisebb baleset (ez igazán nem gond) és át kellett öltöztetni, de "ANYUKA NEM KÉSZÍTETT A KISFIÚ SZEKRÉNYÉBE PÓLÓT, így a bölcsődéset kellett ráadnunk"- a hangnemet képzelhetitek.

Nyeltem egyet és szépen elmagyaráztam, hogy a szekrényében pontosan 2 db póló van, részletesen leírtam, hogy melyik polcon és milyenek.

Az ügyeletes gondozónő azt mondta, hogy az bizony nincs ott. Mondtam, hogy akkor szépen sétáljunk ki együtt és nézzük meg.

MÁRA 2 DB PÓLÓ IS ELTŰNT.

Nagyon fel vagyok háboodva. Ezt azért kultúráltan, szitokszavak nélkül vissza is jeleztem azzal, hogy nekem ez már sok, illetve talán ha a korábbi jelzésemre történik intézkedés (zár, lakat, több figyelem stb.) akkor talán meg sem történik.

A válasz (vállvonogatás és bicskanyitogató szájhúzogatás között) az volt, hogy hát ők már nem tudnak mit tenni és akkor menjek már be reggel az igazgatónőhöz és ott mondjam el a problémámat.

Megint megkaptam a kioktatást, hogy itt még 30 év alatt semmi nem tűnt el, biztosan ez is meglesz stb.

Közben megérkezett egy anyuka (nem a tegnapi beszólós, hanem egy kultúráltabbnak tűnő) és annyival egészítette ki kéretlenül a beszélgetést, hogy neki is ott van a drága NIKE cipője, milyen érdekes, hogy azt nem lopja el senki, csak az én fiam holmiját-majd elment.

Nagyon megalázó volt (azt csak megjegyzem, hogy olyan retkes és igénytelen cipőt ritkán látni, talán ezért...)

Kb. 5 perce beszélgettünk már, amikor a gondozónő pikírt stílusban megkérdezte, hogy "anyuka, nem inkább otthon vannak azok a kisruhák?"

Nálam itt volt az a pont, amikor nagyon nehezen tudtam uralkodni magamon. Nem üvöltöztem természetesen de jól megmondtam a véleményemet, hogy miből gondolja azt, hogy álmomból felébresztve nem tudom, hogy a kisfiam milyen holmijai hol vannak- és vajon a cipős történtek után valóban úgy gondolja- e, hogy kitenném még egyszer magam ennek a hercehurcának, ha a legkisebb esélye lenne annak, hogy otthon vannak ezek a holmik.

Ez után megint az volt a válasz, hogy "hát én nem tudom", illetve hogy "hát vannak ilyen szülők".

Mélységesen fel vagyok háborodva és amikor a gondozónő elsunnyogott, kiürítettem a szekrényt, mindent hazahoztam.

Nem tudom, hogyan tovább.

Reggel természetesen bemegyek az igazgatóhoz és elmondom a történteket.

Mit szóltok ehhez? Nagyon bánt ez az egész.

Sziasztok,

szeretném elmesélni mi volt.

Miután a pólók is eltűntek, jeleztem, hogy bemennék a vezetőhöz. Normálisan fogadtott (ő volt az egyetlen, aki legalább azt mondta, hogy nagyon sajnálják ők is a történteket- tudom, hogy csak szavak, de jól esett).

Ott volt egy másik kolleganője is (talán szakmai vezető) és nekik is elmeséltem a történetet.

- Javasoltam a szekrényekre a zárat- mondták, hogy olyan régiek és vékony anyagúak, hogy nem lehet megcsinálni.

- Javasoltam a kamerát- mondták, hogy drága, nem adna rá az önkormányzat pénzt és engedélyt.

- Javasoltam akkor a vakkamerát (lehet venni kb. 4 eFt-ért olyat, ami pici piros fénnyel villog és néha forog is)- persze nem kell mindenkinek tudni, hogy az nem vesz fel semmit- alá kell íratni a szülőkkel a kamera miatt a beleegyező nyilatkozatot és kész. A válasz az volt, hogy "hát nem tudják", meg hogy én nézzek már utána és készítsem el a beleegyező nyilatkozatokat (meg fénymásoljam is már le- eddig nagyon sokat fénymásolgattam).

Itt volt az a pont, amikor magamban azt mondtam, hogy ok, ez a pár hetet már kibírjuk- aztán soha többet az életben nem szeretnék innen senkivel sem semmiféle kapcsolatot fenntartani.

Udvarias hangnemben zajlott a beszélgetés, de tk. semmit nem értem el vele.

Azóta sem változott semmi, még vakkamera sem lett, egy darab papírt sem tettek ki- bármi amiből arra lehetne következtetni, hogy komolyan vették volna.

A szekrényünket kiürítettem és napi szinten kicsi hátizsákban beviszek egy váltás ruhát (szerencsére már a szobatisztaság nem gond) és odaadom kézbe a gyerek új cipőjét is. Hát a gondozónők egyik-másikának sajnos ez nem tetszik, de mondtam, hogy amennyiben garantálják a megőrzést, úgy beteszem a szekrénybe.

Pénteken volt délután egy bölcsődei rendezvény, a vezető azt találta mondani, hogy mindenképpen menjek, mert majd együtt jól szórakozunk és elfelejtjük a negatív élményeket. megköszöntem, de elhárítottam a meghívást. Magamban pedig utánagondoltam, hogy nem szeretnék együtt szórakozni tolvajokkal és verekedős, harapós gyermekek szüleivel, vállvonogató dolgozókkal sem.

Úgyhogy a buli napján szépen előbb eljöttünk és máshol vettünk részt színvonalas programon.

Pénteken elvárták volna, hogy a bölcsőde támogatására vásároljak tombolákat, ki volt írva, hogy mindenki vigyen be játékokat, ajándékokat, használt plüss állatokat stb., meg üdítőt, süteményt, én nem vittem, de nem is fogyazstottunk, mert ott sem voltunk- szólni már nem mertek.

Inkább azokkal töltjük szívesen a szabadidőnket, akik nem a markukat tartják és megbízunk bennük.

Hamarosan aktuális lesz, hogy a kedvenc nagyhangú, dolgozókkal puszilkodó anyuka jár körbe ismét gyűjteni a gondozónők ajándékára, meg a bölcsisek ballagására (?!) pedig minden hónapban a csoportpénzt is beszedték- még nem találtam ki a szöveget, amivel kifejezem a nemtetszésemet.

Őszintén szólva nagyon elszomorít ez a hozzáállás, de nem tudok mit tenni. Minél előbb szeretnék megszabadulni ebből az intézményből.

Szép napot mindenkinek és köszönöm a válaszokat: