Milyen csecsemő- és kisgyermekvelőként dolgozni?

+1 az elsőnek. Álmaim munkája lenne, de a gyakorlat alatt rájöttem, hogy g*nyóbb élőlény nincs a földön a bölcsis gondozóknál. Lehet, hogy a gyerekekkel cukik, de egymással, meg a szülőkkel...

Inkább elmentem máshová dolgozni.

Ha nem undorodsz a kakik különböző állagától, hányástól, taknyos orroktól és a gyakori kisbaba/gyereksírástól, akkor egy gyönyörű hivatás.

Ha türelemmel tudsz lenni 8-10-14 kisgyerek felé, és mindenkihez ugyanolyan szeretettel, megértéssel tudsz fordulni, akkor jelentkezz.

Ha úgy érzed, hogy az sem jelent akadályt számodra, hogy egy csopornyi, még beszélni nem tudó kisgyerek között igazságot tegyél, amikor egyszerre sír 4-5 gyerkőc mert valaki valamit elvett, valaki megütött valakit de te épp nem láttad, akkor hajrá.

A munkanapok végén gyakran fog zsongani a fejed. Vagy a sírástól, vagy az ezredjére meghallgatott, elénekelt éppen aktuális daltól, mondokától vagy csak egyszerűen a gyerekzsivajtól.

Ha gyengébb az immunrendszered, akkor te is egyik gyereknyavalyából a másikba fogsz esni.

Néha fel kell venni a harcot a nehezebben kezelhető kicsikkel, akik bántják, rúgják, harapják a társaikat, vagy éppen téged, akik dobálják a játékokat, rongálnak.

Sokszor kell nagyot nyelni amikor a szülők jönnek a "hülyeségeikkel" és igyekezni kell nem kioktató stílusban, de rendet tenni a fejükben. Amennyiben hagyják és nyitottak rá.

A kreatívitás, a spontaneitás szintén egy remek dolog ebben a hivatásban, nem baj ha az ember egy kicsit gyereklelkű :)

De meg kell találni az egyensúlyt, hogy a kicsik ne nőjjenek a fejedre, ne haverként, hanem a pótanyukájukként, a nevelőjükként tekintsenek rád, és mindig bizalommal fordulhassanak hozzád.

Ha nem lesz dajkád, akkor sokszor kell 8-10-15 kilós gyerekeket emelgetni.

A sok földön és kisszéken ücsörgéstől előjöhet hát, forgó és derékfájdalom.

Én heti kétszer jártam gerinctornára, mert hiába vagyok sportos alkat, ezek előjöttek.

Jelenleg itthon vagyok a gyerekeimmel, de nekem nagyon hiányzik a bölcsi az összes rossz és kevésbé jó kihívásával együtt :)

4# Az igen :/

Itt legalább a gyerekekkel aranyosak voltak.

Az egy dolog, hogy velünk, akik gyakorlaton voltak, igazi, vérbeli tahók voltak, de egymással is. Nekem pl nem szóltak, hogy egy szekrény ajtaja rossz, és a fejemre szakadt, mikor odaküldtek valamiért, aztán sikítva röhögtek rajtam, hogy "bevettem"... Ezt egy csoporttársammal is eljátszották, akinek a homloka fel is repedt, akkor meg cukiskodtak vele, nehogy jelentse.

Egymást anyázták a folyosón, az udvaron hülyézték a szülőket, pletykáltak összevissza, faggatták a gyerekeket arról, mi van otthon, meg így poén megjegyzéseket tettek rá, például egy kicsi fiútól kérdezték, hogy az anyja miért nem dolgozik, mondta, hogy beteg, aztán mondták egymásnak, hogy beteg az agya, semmi baja sincsen, hát látták, csak lusta, meg büdös neki a munka...

Kedvenc szórakozásuk volt pl az utolsó pelust a gyereken hagyni, hogy azért van az anyja, hogy rendbe tegye.

Mondhatnám, hogy más bölcsiben más van, de három helyre ment a csoportunk, mindenütt ez volt a minimum.

Ja, az egyikben a vezető átnézte a táskánkat minden délután, nehogy hazavigyünk valamit...

"...viszont tizenix nővel együtt dolgozni horror. "

Hol kell tizenix nővel együtt dolgozni egy bolcisben? Egy kolléganőd van a csoportban, akivel egyutt dolgozol, van egy dajka, meg egy takarítónő. A többiekkel nem dolgozol egyutt