Ki mit tenne ebben a helyzetben? Bölcsi vagy elveszíteni a munkát?

Mennyi tartalékotok van? Ha most nincs, tudtok-e gyűjteni?

Ha annyi tartalékunk lenne, amiből egy évig megél a család (például a férj betegsége, tartós munkaképtelensége esetén), akkor bizony inkább otthon maradnék. Inkább éljünk szerényebben, de többet tudjak foglalkozni a gyerekkel, és akkor már a férjemmel is. Egyébként a 12 hét letelte után visszamennék dolgozni, de nekiállnék összegyűjteni azt a tartalékot.

Ha ott ez a szokás akkor miért csinálsz ebből lelkiismereti problémát?

Gondolom az ottani emberek is normálisak mint bárhol máshol, nem rokkantak bele érzelmileg abba hogy bölcsibe jártak babakorukban amire később még csak nem is emlékeznek.

Én is bölcsis voltam, bár később kezdtem, de semmire nem emlékszem belőle.

Egyébként tudtommal a legtöbb európai országban így van, hogy csak három hónapot lehet otthon maradni a gyerekkel. Az konkrétan luxus ebből a szempontból ami Magyarországon van. Ami persze nem baj, csak nem ez a megszokott, hanem a három hónap.

A gyereked első éve, többet ér mint a dupla fizu.

Nézd, semmi baja nem lesz a gyerekednek ha bölcsibe adod,rendes ember lehet belőle,rendes anyuka is vagy,csak pl lemaradhatsz dolgokról, első szó, első felállás, stbstb.Nekem nem érne ennyit az a plusz pénz.

mondjuk én meg sem tudtam volna tenni, hiszen szoptattam,mégis csak egy 3 hónaposról beszélünk.

És mondjuk azt képzeld el, hogy reggel rohanás a bölcsibe,rohanás dolgozni(akkor is ha egész éjjel nem aludt a gyerek, vagy fogzott vagy más miatt),egész nap koncentrálni, délután rohanás a gyerekért,bevásárlás, főzés házimunka, meg csak kéne a gyerekkel is foglalkozni.És ott külföldön is csak 24 óra egy nap.

Nekem 5 hónapos koráig egy álom gyerekem volt,nappal ugyan nem aludt, de elnézelődött, bármit csinálhattam,éjjel bár ébredt, de tudtunk aludni.

Mégis zombi üzemmódba éltem meg az első időket.